Cápa Kapitány, az emberarcú olajügynök

„Ezért (lenne) fontos határozottan elválasztani a szerepeket egymástól, a politikusét a nagytőke lobbistájától, mert utóbbi pont abban a világban és pont azon törekvések képviseletében szocializálódott és oda kötődik ezer szállal, amelyet korlátoznia kéne a politikának. Erre mondja a közmondás, hogy kecskére nem bízunk káposztát. Aki viszont azzal kampányol, hogy ő bizony rábízza a kecskére a káposztát, az oroszlánra a bárányokat, a cápára az aranyhalakat, az egész egyszerűen nincs tisztában azzal, hogy mi a dolga és felelőssége a politikusnak a társadalmi jólét szempontjából. 

De nézzünk rá fordítva is a témára! Tegyük fel azt a kérdést is, hogy jó-e, ha a nagytőke érdekeit olyanok képviselik, akiknek a társadalmi esélyegyenlőség, a kiegyensúlyozó politikai döntéshozatal a fontosabb, mint a vállalata bevételeinek maximalizálása? Nem, ez sem jó megoldás, hiszen ezeknek a világcégeknek a sikerét és egyáltalán a létét az szavatolja, hogy az üzleti világ ádáz küzdelmeiben ők a legkegyetlenebbek, akiknek a legfőbb parancsa, alapvető belső késztetése a profit megszerzése, minden más csak ez után következik. Magyarán az olyan vállalkozás, amelyik nem ezt tekinti az elsődleges iránymutatójának, az el sem jutna a csúcsra, de még a középmezőnybe sem, vagy ha időközben történne szemléletváltás, akkor elbukna. 

Nyitókép: Kapitány István Facebook-oldala