A szocik megérdemlik a sorsukat. Haldoklásuk semmit nem bizonyít jobban, mint hogy alkalmatlan vezetők sora vezette a pártot, és 16 év nem volt elegendő ahhoz, hogy a társadalom számára vonzó üzenetet izzadjanak ki magukból. Mert nekik – Magyar Péterhez hasonlóan – csak a saját boldogulásuk volt fontos. A hatalom, a saját munka nélküli jólétük. Geszti Péter 2006-ban nyálasan le is írta a szemforgatás vörös mestereinek a jellemzőit az Ó, igen – igen, igen! című kampánydalukban: „Én nem tudok állni, ha léphetek is érted”; nos,
A MSZP volt az a párt, amely sohasem lépett a szavazóiért, csak élősködött rajtuk.
Éltette bennük a reményt, hogy majd egyszer tesz értük valamit, de ez sosem következett be. Aztán tessék, itt a vége, a támogatók megunták és végképp elfordultak tőlük, a közvélemény-kutatóknál pedig vonal alatti a párttá váltak.
Abszolút szegénységi bizonyítvány ez, amely elárulja saját jellembeli gyengeségüket, hozzá nem értésüket.
Nagy nap ez a mai. Történelmi nap. Catónak most is igaza lett: Ceterum censeo Carthaginem esse delendam. Egyébként úgy vélem, Kartágónak és az MSZP-nek el kell tűnnie.