Amikor az ember csak úgy nem érti a liberálisokat

„A média mindig is befolyásolta a közvéleményt, valljuk be, a tájékoztató funkciója erősen másodlagos. A politika pedig szintén természetes jelenség, valahogy el kell dönteni bizonyos dolgokat, például, hogy térjünk-e át mondjuk az olcsó energiahordozóról a drágára, vagy fogadjunk-e be fél-egy millió muszlimot, ha a németek ezt kívánják tőlünk.

A politikának, eredetileg a racionálisan belátható dolgokról kellene szólnia, nem a teljesen abszurdakról. Ehhez képest teljesen irracionális kérdéseken veszekszünk évtizedek óta és engem személy szerint nagyon nem vigasztal, hogy ez a Föld minden országára igaz, és kábé az idők kezdete óta így van. 

Az oktatásom során, az óvodától egészen az egyetemek végéig elfelejtettek kiképezni arra, hogy hatékonyan legyek képes érvelni teljesen értelmetlen, ostoba kérdésekkel kapcsolatban, teljesen agyament politikai és személyes álláspontok ellen. Sok dolgom volt alkoholistákkal és drogosokkal, és nagyon nem szeretem egyik típust sem. De például az alkeszek egészen ritkán szoktak úgy érvelni, hogy az alkohol nem árt nekik, viszont csudijó. Az alkoholisták elismerik, hogy lassan belehalnak az ivásba, de azt mondják, ők döntöttek így (statisztikailag értem persze ezt). A drogosok azonban sokkal kevésbé hajlandóak elismerni, hogy a drogozás ártalmas, folyamatosan hatalmas kampányt folytatnak, hogy szabadon lehessen kokszolni. Olyat viszont még senki se hallott, hogy az alkeszek ezerrel kampányolnának, hogy mindenki vedeljen a jelenleginél sokkal többet. Egyetlen liberális értelmiségi se szokott beülni a tv-stúdióba, és az alkoholfogyasztás csodás voltáról értekezni, de ha a drogok legalizálásáról van szó, egyből nagyon lelkesek lesznek.”

Nyitókép: MTI/Máthé Zoltán