A magyar-német kapcsolatoknak a földrajzi közelségen felül évszázados történelmi hagyománya van, ennek is köszönhető, hogy a rendszerváltást követően a német vállalatok nagyon hamar megjelentek a kinyíló magyar piacon – mondta el lapunk megkeresésére Molnár Dániel, a Makronóm Intézet senior makrogazdasági elemzője.
Hozzátette: a német vállalatok szerepe a magyar gazdaságban ezt követően csak tovább emelkedett, jelentős tőkét és magas technológiai színvonalú gyártást is hoztak hazánkba, kihasználva az olcsóbb magyar munkaerő nyújtotta lehetőségeket. Amíg a német gazdaság Európa motorja volt és világgazdasági szinten is versenyképesnek bizonyult, addig ez a gazdasági együttműködés kedvezőnek is bizonyult, a hazai vállalatok is be tudtak kapcsolódni beszállítóként a világkereskedelembe.
Németország ugyanakkor az utóbbi időszakban elvesztette a versenyképességének több forrását, az olcsó energiát vagy a magas technológiai színvonalát, a nemzetközi versenytársak több téren is lehagyták Európa korábbi motorját. Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza azt mondta, a magyar gazdaság német függését alapvetően három irányból kell megközelíteni. A külkereskedelem, a működőtőke és a külföldi munkavállalás szempontjából.
Németország mind a termékeknél mind a szolgáltatásoknál a legfontosabb külkereskedelmi partnerünk. Az tehát, hogy a német vállalkozások és háztartások milyen vásárlóerővel rendelkeznek, meghatározza, hogy a magyar cégek milyen exportkereslettel szembesülnek, ez pedig kis, nyitott gazdaságként igencsak meghatározó a gazdasági teljesítményünk szempontjából. Tavaly a termékek exportjának 26,4 százaléka ment Németországba, illetve az import 22,5 százaléka származott onnan. Ez euróban kifejezve 39,5, illetve 31,6 milliárd eurót jelent.