Németország mind a termékeknél mind a szolgáltatásoknál a legfontosabb külkereskedelmi partnerünk, ugyanakkor egyre nyilvánvalóbb: jó irány a magyar kormány részéről, hogy a gazdasági semlegességgel bővítse a magyar gazdasági kapcsolatokat és ezáltal érjen el növekedést.
A magyar-német kapcsolatoknak a földrajzi közelségen felül évszázados történelmi hagyománya van, ennek is köszönhető, hogy a rendszerváltást követően a német vállalatok nagyon hamar megjelentek a kinyíló magyar piacon – mondta el lapunk megkeresésére Molnár Dániel, a Makronóm Intézet senior makrogazdasági elemzője.
Hozzátette: a német vállalatok szerepe a magyar gazdaságban ezt követően csak tovább emelkedett, jelentős tőkét és magas technológiai színvonalú gyártást is hoztak hazánkba, kihasználva az olcsóbb magyar munkaerő nyújtotta lehetőségeket. Amíg a német gazdaság Európa motorja volt és világgazdasági szinten is versenyképesnek bizonyult, addig ez a gazdasági együttműködés kedvezőnek is bizonyult, a hazai vállalatok is be tudtak kapcsolódni beszállítóként a világkereskedelembe.
Németország ugyanakkor az utóbbi időszakban elvesztette a versenyképességének több forrását, az olcsó energiát vagy a magas technológiai színvonalát, a nemzetközi versenytársak több téren is lehagyták Európa korábbi motorját. Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza azt mondta, a magyar gazdaság német függését alapvetően három irányból kell megközelíteni. A külkereskedelem, a működőtőke és a külföldi munkavállalás szempontjából.
Németország mind a termékeknél mind a szolgáltatásoknál a legfontosabb külkereskedelmi partnerünk. Az tehát, hogy a német vállalkozások és háztartások milyen vásárlóerővel rendelkeznek, meghatározza, hogy a magyar cégek milyen exportkereslettel szembesülnek, ez pedig kis, nyitott gazdaságként igencsak meghatározó a gazdasági teljesítményünk szempontjából. Tavaly a termékek exportjának 26,4 százaléka ment Németországba, illetve az import 22,5 százaléka származott onnan. Ez euróban kifejezve 39,5, illetve 31,6 milliárd eurót jelent.
Érdemes kiemelni, hogy az export célpiacokat tekintve Németország súlya annyira jelentős, hogy a második helyezett Olaszország súlya ennek csak valamivel több mint az ötöde, 5,7 százalék.
Az export oldalon különösen is erős a gépek és a járművek súlya. A termékek exportjának területén a Németországtól való függésünk 2010 óta sem enyhült, a keleti nyitás politikája ellenére sem: 2010-ben a német export súlya a teljes kivitelen belül még csak 25,1 százalék volt.
A második fontos szempont a hazánkban lévő német vállalatok szerepe – emelte ki Regős Gábor. A német gazdaság helyzete ezekre két irányból hat: egyrészt mivel ezen vállalkozásoknak a német piac jelentős felvevőpiacuk, ezért ebből a szempontból meghatározó a német gazdasági helyzet. Másrészt pedig az itteni vállalkozások helyzete szempontjából meghatározó, hogy az anyavállalat mennyire innovatív, mennyire versenyképes a terméke, illetve hogy mennyire tud piacot szerezni. A német vállalatok szerepe a magyar gazdaságban tehát jelentős, a példák közismertek – gondolhatunk a nagy autógyártókra vagy az ő beszállítói láncuk egyes elemeire. Ezek a vállalkozások jelentős foglalkoztatási hatással is bírnak – több mint 220 ezer fő dolgozik náluk, ami a versenyszférában dolgozók mintegy tizede – és akkor még nem számoltam az ő beszállítóikat. Ennek megfelelően gazdasági szerepük is jelentős, a teljes hozzáadott érték körülbelül 6 százaléka. Tegyük hozzá:
ebben az esetben a keleti nyitás már sikeresebb volt, az elmúlt években a külföldi beruházások diverzifikáltabbá váltak.
A harmadik szempont a Németországban dolgozó magyarok kérdése. Számuk szintén nem elhanyagolható, az Eurostat adatai szerint tavaly 376 ezer magyar állampolgár élt más EU tagországokban, több mint felük (194 ezer fő) Németországban. A német gazdasági helyzete ezen a csatornán keresztül szintén gyakorolhat hatást a magyar gazdaságra – például a hazautalások nagyságán keresztül.
E három irányhoz jöhet bónuszként egy negyedik, ami nem egy közvetlen függés: a német gazdaság nem csak közvetlenül hat a magyar gazdaságra, de mivel az Európai Unió legnagyobb gazdasága és a térség országainak egy kiemelkedő partnere, a német gazdaság teljesítménye hat az unió egészére és így hat a többi régiós országra, ami persze ismét visszahat ránk.
Az összesen négy szempont alapján látható, a magyar gazdaság a némethez ezer szállal kapcsolódik, ez a függés semmiképpen nem tud lecserélődni – már csak a földrajzi helyszín miatt sem.
Regős Gábor példának a kínai BYD autógyárat említette: bár ez látszólag a német függés csökkentését jelenti, valójában azonban a helyzet bonyolultabb, hiszen Kína azért is hozza ide a gyárat, hogy az EU-n belül előállítva a terméket az uniós piacra tudjon értékesíteni – például Németországba. A gazdasági semlegesség tehát nem tudja teljesen megoldani a német gazdaság stagnálásából adódó problémákat, hiszen ez például a BYD-t is a beruházás lassítására készteti – mutatott rá.
Ettől a német piac számunkra továbbra is elsődleges lesz, amit ott el tudunk adni terméket vagy szolgáltatást, azt ott el kell adni.
Ezt tudják kiegészíteni az egyéb piacok – itt példaként a közép-ázsiai országokat vagy a Balkánt hozta fel a vezető közgazdász. A gazdasági semlegesség inkább arra jó, hogy bővítse a magyar gazdasági kapcsolatokat és ezáltal érjen el növekedést.
Molnár Dániel úgy fogalmazott, a semlegesség alatt nem bezárkózást vagy függetlenítést kell érteni, az a gazdaság adottságai (nyitottság, méret, földrajzi elhelyezkedés) miatt nem is járható út, sokkal inkább a diverzifikációt,
a több lábon állást, jelenti, ami a gazdasági növekedést segíti.
Rámutatott, a világgazdaság növekedési motorja jelenleg sokkal inkább keleten, mintsem nyugaton található az IMF legfrissebb előrejelzése szerint is. Ugyan az USA még viszonylag gyors ütemben nőhet, az eurózóna kilátásai ettől érdemben elmaradnak, miközben a világgazdaság növekedését döntően a BRICS tagországok húzhatják, de például az ASEAN esetében is érdemi bővülés várható.
A gazdasági semlegesség is ezt a világgazdasági súlyponteltolódást igyekszik kiaknázni, kapcsolatot létesíteni nemcsak a nyugati országokkal – amely már rendelkezésre áll –, hanem kihasználni a lehetőségeket keleten is, akár a piacok tekintetében (kifektetések révén), akár a finanszírozási források terén, akár a technológia átvétele terén, attól függően, hogy épp melyik oldal biztosítja a magyar gazdaság szempontjából legkedvezőbb lehetőségeket.
Nyitókép: Manuel Augusto Morelo/Getty Images
A német acélipar történelmi válságban van. A helyzet megoldására Berlinnek is a keleti nyitás lehet az utolsó esélye – épp az a stratégia, amelyet Orbán Viktor évekkel ezelőtt meghirdetett.
Ez az új dízel.
Szeretné már dűlőre vinni az ügyet Ursula von der Leyen.
Ráadásul mindenféle előzmény nélkül.
Korábban Zelenszkij kijelentette, hogy Ukrajna nem érintett a robbantásokban, és javasolta, hogy elemezzék, kiknek lehetett érdeke egy ilyen támadás.
Matthias Ecke szerint Orbán Viktor hazudik, amikor a német AfD megbénításáról beszél, de a német politikus valós érveket nem tudott mondani.
Politikai eszközökkel támadják Magyarországot.
A Gondosóra az elmúlt években több mint 70 ezer alkalommal mentett életet, és több mint 660 ezer esetben nyújtott általános segítséget a hétköznapokban.
