Nyitókép: MTI/Vasvári Tamás
Meglehetősen közhelyes és számtalan felületen előkerülő gondolat, hogy a 21. századi diákok már egész más környezetben szocializálódnak, mint szüleik, illetve nagyszüleik generációja, sőt maguk a mai diákok is egészen mások. Mindebből következik számos probléma (figyelemzavar, szocializációs problémák, diszfunkciók stb.), amelyekkel szintén nagy terjedelemben foglalkozik mind a kutatói és tanári szakma, mind pedig a közélet. A progresszív elképzelések az említett problémák megoldásaként csodaszerként tekintenek a digitális oktatásra, illetve a lexikális ismeretek elhagyására,
ám ez bármily kecsegtetőnek is hat, alapvetően tévút.
Ezzel szemben jelen írásunkban egy olyan „offline”, „analóg” praktikumot járunk körbe, amely a legkorszerűbb pedagógiai elvárásoknak is megfelel, ugyanakkor kiválóan alkalmas a hagyományos nevelési elvek érvényesítésére is. Éppen ezért a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen újonnan induló Nemeskürty István Tanárképző Karon is kiemelt teret kívánunk biztosítani neki, hogy a később itt végző hallgatók is alkalmazhassák saját tanári pályájuk során.
A terepen
Esztergomban a Fő téren (Széchenyi téren) egy kávé mellett ülünk tanár kollégámmal. Beszélgetés közben arra leszünk figyelmesek, hogy az osztályunkból egy térképvázlatot bújó diákcsapat éppen elhalad mellettünk (ránk sem hederítve), miközben a következő a beszélgetésfoszlányt halljuk: „Az kell, hogy legyen a Vak Bottyán háza.” A következő elhaladó csoport élénken vitatkozik arról, hogy miért nem találják Vitéz János, a nagy tudású humanista esztergomi érsek szobrát. A harmadik csapat nem érti, hogy a vármegyeháza miért nem a Fő téren van és így tovább.
A kollégával elégedetten nézünk össze, hiszen a terv működik,
a történelem iránt átlagosan érdeklődő osztály a „hús-vér” valóságban folytat történelmi nyomkeresést, és közben észrevétlenül is megismerkedik számtalan történelmi érdekességgel.
Tantermi és digitális keretek
Ettől függetlenül természetesen nem megkerülhetők a tantermi oktatás keretei. Igazán strukturált, jól felépített és komplex tudást tanórai keretek között lehet megszerezni. Ez az a közeg, amely rá tudja szoktatni a tanulókat a rendszeres munkára, felkészülésre, pontosságra. Ugyanakkor kétségtelenül igaz, hogy
a tantermi munka leginkább az intellektuálisan motivált, az adott tantárgy iránt érdeklődő és tanulni kívánó diákok esetében hasznosul közvetlenül is,
azaz a tanórán feldolgozott tartalom magjai esetükben hullanak igazán termékeny talajra. Ez még akkor is igaz, ha a tanóra során különböző interaktív módszereket használnak. Természetesen a négy fal között használható digitális eszközök is hatalmas lehetőségeket rejtenek magukban, ám ezeknek egyre inkább látjuk az árnyoldalait (gondolva itt például Anna Lembke stanfordi pszichiáter professzor által közreadott Dopaminkorszak című könyvében leírtakra), így tehát – anélkül, hogy az elkerülhetetlen digitalizáció elől a homokba dugnánk a fejünket – érdemes kereteket szabni ennek a megoldásnak is.