Elegem van a tiszteletlenségből és a trehányságból!

Nyitókép: Varga Mihály Facebook-oldala

„Dombi Rudolf indul a II. kerületi polgármesteri székért. Dombi Rudolf fideszes. Dombi Rudolf olimpiai bajnok. A Telex meg egy tornából felmentett, tiszteletlen és trehány banda. Pont.

Állandó vesszőparipáim közé tartozik a nyelvnáciskodás közepette, hogy folyton kijavítom a rossz angol kiejtéseket és a Facebook-posztok helyesírási hibáit. Ritkább, mégis felháborítóbb vétségek közé sorolom azonban az olimpiai érmeseink degradálását hazánknak is szerzett címeik el nem ismerésekor.

Ha valaki világ-, Európa-bajnok vagy éppen dobogós lesz a sportágában, mondhatjuk, hogy egyszerű dolga van bárkinek, aki ez alapján hivatkozik rá a sajtóban, hiszen fel sem merül, hogy ne világbajnokként, Európa-bajnoki bronzérmesként pontosítsuk vagy cizelláljuk a róla szóló híranyagot. Azonban az olimpia mindenkit megzavar. Pedig nem kéne!

A lehetőség ugyanis kibővül egy idegennek ható szóval, ami valljuk be, jól hangzik, kissé modoros is, de leginkább kiváló lehetőséget ad arra, hogy választékosnak hitt módon, ha kell, ha nem, használjuk. Össze lehet csapni a tenyeret, királyság, odaírom Kozák Danuta, Szilágyi Áron vagy éppen Kásás Tamás neve mellé, hogy olimpikon, jól is mutat, választékos is vagyok, hadd szóljon! Azonban valóságtartalma mellett a lehető legnagyobb tiszteletlenség, amit el lehet követni egy olyan sportolóval szemben, aki hajnalban kel, elkezdi a napot az uszodában, folytatja a konditeremben, télen felszalad a Hármashatár-hegyre, ezek között pedig tatamin, páston, uszodában vagy salakon az élsportnak él és hal. A felsoroltak olimpiai bajnokok, ahogy Dombi Rudolf is.

»Lassan mondom, hogy mindenki megértse«: az egyenlítői-guineai úszó (?), Eric, az angolna, aki kis híján belefulladt a medencébe, összesített ranglistán nagyjából a 3542. helyen ért célba, na kérem, ő is olimpikon. Hatalmas respekt Eric Moussambani Malongának, aki erre az országában szokatlan sportágra egy hotel medencéjében készült fel, pláne néhai Knézy Jenőnek, aki közvetítette az életéért küzdő sportembert, de könyörgöm, a coubertini eszme szellemében, mindenkinek Eric, az angolna jusson eszébe, amikor olimpikonokról hadovál. Legfőképpen az újságíróknak!”

***

***