Hogyan (ne) csináljunk ellenzéket
Rendszeres szokásunk volt korábban tanácsokat adni az ellenzéknek, hogyan igazgassák saját magukat, hogy ha nem is kedvelhető, de tűrhető szereplői legyenek a magyar közéletnek.
Mivel a tagok maguk közül választják az újat, nem a „nemzet”, hanem egy brancs színészei lesznek.
A nyitókép illusztráció. Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt
„A »Nemzet színésze« kérdése nem csak a szűk szakma belügye. Ez nem elsősorban konkrét teljesítményt jutalmaz; nem Oscar-díj, hanem küldetés. A felfoghatatlan mélységű magyar kultúra, a mindannyiunk identitására ható csodálatos magyar irodalom és a két évszázados magyar színjátszás valamennyiünket érintő ügye. Hogy ki a legjobb lakatos, érsebész vagy szoftverfejlesztő, azt a szakmán kívül valószínűleg senki sem tudja megítélni. Ez azonban más.
Magyarországon a művész (színész, író) szerepe más, több, mint egyszerűen a kultúra tolmácsolása.
Dérynének a magyar nyelvért folytatott küzdelme, Sinkovits 56-os szavalata, Latinovits megalkuvást nem ismerő személyisége magukban hordozzák a címet. Még Petőfi is volt (állítólag elég rossz) színész, mégis inkább volt a »nemzet színésze«, mint Udvaros Dorottya vagy akár Kulka.
Az eredeti névsorban olyan gigászokkal találkozhattunk, mint Agárdy Gábor, Bessenyei Ferenc, Darvas Iván, Garas Dezső, Kállai Ferenc, Máthé Erzsi, Sinkovits Imre, Törőcsik Mari. Kegyeleti okokból nem tenném melléjük a jelenlegi névsort, az interneten visszakereshető. Míg Sinkovits az MDF, Darvas Iván pedig az SZDSZ emblematikus figurája volt (mindketten antikommunisták), művészi és emberi minőségük okán joggal lehettek a nemzet színészei.
Jellemző, hogy Pécsi Ildikó többször sérelmezte, hogy állítólag ő azért nem kaphatta meg a címet, mert Törőcsik Mari megakadályozta; Törőcsik akkor neheztelt meg rá, amikor Pécsi 1994-ben az MSZP színeiben parlamenti képviselő lett a pufajkás Horn kormányának támogatójaként. Az, hogy Pécsi Ildikó nem értette, ez miért megbocsáthatatlan, az egyben azt is megindokolja, miért nem volt méltó a titulusra.
Ezzel együtt, mivel a tagok maguk közül választják az újat, idővel egyrészt a középszer érvényesül
(aki mindenkinek megfelel, vagy legalábbis nagyon nem ellenzi senki), másfelől nem a »nemzet«, hanem egy brancs színészei lesznek. (Ez, minden sértődést kerülendő, általános érvényű. Ritkán van egy közösségben elég bölcsesség, belátás és önfeladás ahhoz, hogy – ha megtehetik – egy ne közülük valót válasszanak.)
A kezdetben színvonalas, sokakat érdeklő Eurovíziós Dalfesztivál mára teljesen az LMBTQ lobbi seregszemléje lett. Ezúttal éppen egy nembináris énekessel nyerették meg. Mi már néhány éve (noha egészen kiváló előadóink színvonalas produkciókkal mutatkozhattak be a programban) kivonultunk belőle, látva, merre tart. Nem lenne jó, ha a »Nemzet színész«-ére is rá kellene legyintenünk, hogy ez már nem a mi dolgunk. De azért csakugyan furcsa, hogy Mécs Károly, Balázs Péter, Eperjes Károly, Béres Ilona vagy akár Huszti Péter miért hiányzik a névsorból?”
***
Kapcsolódó vélemény
***