Magyar Péter beavatása

Az ellenzéknek kezdhet remegni a lába – eddig csupán ez a konklúziója a Magyar Péter-jelenségnek. Persze a néhány hónapja még NER-lovagként az ismeretlenség homályában tevékenykedő Magyar nem lesz minőségi csere. 

A 2000-es évek elején-derekán várták így a balliberálisok Gyurcsány Ferencet, majd az ő miniszterelnöki bukása után Bajnai Gordont, aztán a Momentumot, majd Márki-Zay Pétert. Ugyanők az egykori szélsőjobbos Vona Gábornak is hittek, csak mert jól hangzott a néppártosodás, és a Fidesz-gyűlölet mindent felülírt. Ha már Vona és Márki-Zay: az ő balos becsekkolásuk ugyanott, a bel-­pesti egykori SZDSZ-központban, a Spinoza-házban zajlott, mint most Magyar Péteré. Vona 2017-ben itt tagadta meg a Magyar Gárdát és a Jobbik szélsőséges múltját. Magyar is itt vallotta be, hogy ő kívülről ugyan fideszes NER-lovagnak látszott, de belül mindig liberális volt, Demszky Gábor arcképével plakátolta ki a szobáját.  

A Spinozában, majd a Kossuth téri beszédéből aztán az is kiderült, hogy ő mindenkit (is) tudna képviselni, középen áll. Természetesen ideo­lógiamentesen, a „centrumoskodásról” végül mindig lehull a lepel; az ilyen pártok, mozgalmak valójában senkit nem képviselnek, csakis a saját érdekeiket.