Hát, most tényleg szégyellem magam

„Bármennyire is tisztelem Hegedűs László ügyvéd urat, egyre kevesebb a türelmem hozzá, mert állandóan felrámol képeket arról, hogy megint megnyert valami pingpong versenyt valamilyen öregek otthonában. Ma ebéd után láttam a Facebookon, hogy Hegedűs László, tovább is akartam menni, de mivel a képen nem volt pingpongasztal, megnéztem, hogy miről ír. Hát elolvastam, aztán elszégyelltem magam. 

Az írásban szó esik Francois Gachot francia íróról, aki negyedszázadot élt Budapesten. A második világháború előtt franciát tanított az Eötvös József Collegiumban, és mivel néhány év alatt megtanult magyarul, magyar írók, költők műveit fordította franciára. A remek, francia értelmiségi kapcsán szóba kerül kiváló magyar barátja, Boldizsár Iván, a Magyar Pen Club elnöke.

Ahogy Boldizsár Iván nevét olvastam, mindjárt el is szégyelltem magam. Abszolút kezdő voltam a Magyar Rádióban, talán egy év után szólt a főszerkesztő titkárnője, hogy Boldizsár Iván keresett, és azt kéri, hogy hívjam vissza. Elképzelni nem tudtam, hogy mit akar tőlem, aztán amikor visszahívtam, annyit mondott, hogy véletlenül hallotta egy-két riportomat a rádióban, olvasta egy-két novellámat a Népszava irodalmi mellékletében, az Új Tükörben is találkozott egy egészen jó irodalmi riportommal, és csak azt szeretné mondani, hogy ne herdáljam el a tehetségemet, és tudjak róla, hogy szemmel tart. 

Két okból is szégyellem magam. Egyrészt soha eszembe se jutott, hogy megköszönjem a biztatást, másrészt 1988-ban nem mentem el a temetésére.”

Nyitókép: Havas Henrik / Youtube/ATV