„Összemossák a bűn elkövetését a kegyelemmel, mintha maga Novák Katalin zaklatott volna kisdedeket. Azok a politikusok és pártok, amelyek máskor vehemensen küzdenek azért, hogy meztelen vagy nőnek öltözött férfiak vonaglása gyalázza meg az Andrássy utat, vagy jogként akarják elismertetni egy másik ember megölését olyan, a középkori ember tudását is mélyen alulmúló biológiai blődségeket állítva, hogy a »magzat az anya testének a része«, most hirtelen a kisgyerekek védelmezői lettek (ámbár kizárólag a szexuális abúzus ügyében, a méhen belüli feldarabolást továbbra is lelkesen üdvözlik). A parlamenti vitában felszólaló momentumos képviselőnő a kormányon kéri számon a gyerekek megrontását, de nem zavarja párttársának, az Európai Parlamentben gátlástalanul magyargyalázó Cseh Katalinnak azt a kuncogva előadott hasonlatát, amiben a védtelen (igen, egy öt-tíz-tizenkét évesnél sokkal védtelenebb!) gyerek elpusztításáról a botmixer jutott eszébe.
Az influenszerek (ez az influenzának egy, az agyat megtámadó különösen veszélyes mutációja) tüntetésének egyik szervezője – akinek egyébként nincs, és hajlandóságait ismerve nem is lehet gyermeke – azért gyalázta a kétgyermekes népszerű műsorvezetőnőt, mert a hölgy nem ment el a gyermekvédelminek álcázott politikai performanszra. Így kaptak különös aktualitást Radnóti Miklós sorai: »s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest, / már azt is gyűlölték, akár a pestisest.«
Újra kiderült, hogy a sajtó-, szólás- és egyéb szabadságért kampányolók, a meglévő rendszert diktatúrának kikiáltók csak a saját – egyébként sokszor teljesen bizarr – nézeteiket tudják elfogadni, még ellenzékből is; mi lenne itt, ha hatalmat is kapnának törvényhozói többséggel, erőszakszervezetekkel, nemzetközi hátszéllel? (Ehhez egy kis ízelítőt már adtak Tuskék Lengyelországban.)
Arra azért jók ezek az önleleplező kirohanások, hogy ha egy-egy pillanatra lankadna is a figyelmünk, vegyük észre, miféle veszedelmet kell távol tartanunk magunktól.”
***