A Csongrád-Csanád és a Békés vármegyei térség tele van pusztulásnak indult, sokszor műemlék számba menő épületekkel, amelyek dacolnak az idővel. Szerencsére ma már akad közöttük egy-kettő, amelynek falai közé rövidesen visszatérhet az élet. Míg más kastélyok és kúriák még „megmentőjükre” várnak. Összeállításunk.
Sokakat vonzanak az elhagyatott várak, kastélyok, villák vagy kúriák. A közösségi médiában a különböző Urbex-oldalak az ez irányú érdeklődést igyekeznek kielégíteni fényképes, videós tartalmaikkal és részletes leírásaikkal. De vannak, akik továbbmennek, s programokat szerveznek ezekre a szellemjárta helyekre.
A Csongrád-Csanád és a Békés vármegyei térség is tele van pusztulásnak indult, de még ebben az állapotukban is szemet gyönyörködtető, sokszor műemlék számba menő épületekkel, amelyek dacolnak az idővel. Most ezek közül mutatunk be néhányat.
***
Nemrég országos publicitást kapott a Békéscsaba és Doboz között elterülő, közigazgatásilag Békéscsabához tartozó Gerla község központjában található Wenckheim-kastély, melynek építésére Wenckheim Károly gróf 1854-ben kérte fel a család építészét, Ybl Miklóst. Az épület megtervezésére, 6 év alatt, 1860-ra ekészült el. Károly gróf építkezést fia,gróf Wenckheim Géza folytatta, ugyancsak Ybl tervei alapján. A kastély a kor szellemének és stílusirányzatának megfelelõen eklektikus stílusban, barokk elemeket felhasználva készült el – olvasható a gerlai iskola oldalán.
A 37 szobás kastély közepén kapott helyett a kápolna, amelyet Ybl romantikus oromfallal zárt le, csúcsán pedig nyitott harangláb található. A kápolnához egy folyosóról lehet bejutni. A folyosóra való feljutás 6 fokú faragott, vörös márványból készített lépcsőn lehetséges. Az épület falai vastagok, mai mértékkel mérve masszívak, mondhatni robosztusak. A falak tömör téglából készültek, a tetőt pedig égetett cseréppel fedték. A csapadékvíz elvezetése rézcsatornán történt, mely körbefutott az egész épületen.
A kastélyt igényes kialakítású franciakert vette egykor körül. Azonban e épület és park 1944 utáni sorsa igen szomorú:
először a lakosság, majd a szovjetek rabolták ki, ráadásul a Vörös Hadsereg katonái fel is gyújtották.
A rombolás tovább folytatódott, amikor a magyar kommunista államhatalom szakmunkásképző iskolát, postahivatalt, illetve az épület egyik sarokrészében körzeti megbízotti irodát alakíttatott ki.
Az 1990-től lakatlan, 2003-tól műemléknek számító kastély rövidebbik szárnya, a grófi lakrész teljesen beomlott, főfalainak egy része pedig összedőlt. A kastély 2010 óta életveszélyes. Kastélyparkját a helyiek tartják karban, a Gerlai Wenckheim Társaság pedig fennállása óta mintegy 50 millió forintnyi értéket mentett ki az épületből. Az ingatlanra már több érdeklődő volt, de mindegyikről hamar kiderült, hogy nem a műemlék megmentésében, hanem csak a kastélypark beépítésében voltak érdekeltek – derült ki a beol.hu egyik korábbi cikkéből.
A Körös-Maros Nemzeti Park területén, a védett Csanádi pusztákhoz tartozó Csikóspusztán található a Blaskovich család egykori majorja, az ehhez tartozó kúriával és kápolnával. Blaskovich Bertalan táblabíró gyermekei és unokái igen szerteágazó nemzedékrenddel és birtokkal rendelkeztek. A csanád megyei földeket a Keglevich grófoktól 1830-ban vásárolták meg, az így egyesített uradalom pedig a Nagykirályhegyes nevet kapta – ismertette a Csodálatos Magyarország.
Az alapvetően klasszicista formaelemeket tartalmazó, de romantikus stílusú tornyocskákkal díszített kúria építése 1853-ra tehető. Egy 1855-ös leírás urasági lakot, nyolc cselédházat, valamint több gazdasági épületet említ a Blaskovich majorban. A színes üvegablakokkal ellátott kápolna építése 1910-ben vette kezdetét. Blaskovich István a templomocska építését felesége halála miatt szorgalmazta.
A birtokon eredményes gazdálkodás folyt, különösen a ménes érdemel említést. Egy máig nem bizonyított legenda szerint Kincsem, „a csodaparipa” Blaskovich Ernő tápiószentmártoni birtokán született, és a nagykirályhegyesi uradalomban nevelkedett.
A 20. század viszontagságos évtizedei a Blaskovich családot is érintették.
A família 1944 augusztusában hagyta el a királyhegyesi rezidenciát, vagyonuk döntő többségét a kúriában kellett hagyniuk.
A kiserdőben található kápolnához vezető utat rövid idő alatt visszahódította a természet, 1945-ben a kriptát pedig többször is feldúlták. A földosztás után a lebontott urasági épületek anyagából a birtok területén sorra épültek a kis családi házak. 1949-ben a volt major területén gépállomást hoztak létre, ami az 1970-es évekig virágzott, majd hanyatlásnak indult, és végleg bezárt. 1950-ben, a tanácsrendszer kialakulásával a volt Blaskovich-birtokon lévő települést, Nagy-Királyhegyest Csikóskút-puszta néven Királyhegyes község közigazgatási területéhez csatolták – írta a lap.
A kúria jelenleg magántulajdonban van, így nem látogatható. Jelenleg lakások és ipari tollüzem működik az épületben, a parkot az új tulajdonos állította helyre.
A Délmagyar számolt be pár éve a két világháború között épült, csanádalberti Nicsovics-kastélyról, – inkább kúriának mondható –, amely 2020-ban került vissza a család tulajdonába.
A lap által idézett leírások szerint a Nicsovics család szerb gyökerekkel rendelkezik. A török hódoltság elől menekültek Magyarországra és itt találtak új hazára. A 19. században a Vajdaság középső részén, az Észak-bácskai körzetben található Topolyán és a közeli Nemesmiliticsen életek, ahol kereskedelemmel foglalkoztak. A hagyomány szerint nemesi címmel is rendelkeztek, de úgy tudni, erre utaló, hivatalos adat nem maradt fenn.
Ami bizonyos, hogy 1897-ben még nem volt birtoka a Nicsovicsoknak Csanádalbertin, de 1911-ben már igen. Azt pedig máig homály fedi, hogy ki tervezte az épületeket,
de egy legenda szerint a kúria lépcsője alatt egy üvegben dokumentumokat helyeztek el, amelyek az építkezéssel kapcsolatos adatokat őrzik.
Így talán egyszer fény derül arra, hogy ki álmodta meg a Csongrád-Csanád megyei pusztába ezt a romosan is magával ragadó épületet.
A Délmagyar összeállításából az is kiderült, hogy a kúriát építtető Nicsovics György 1930 környékén a Csanád-Arad-Torontál Vármegyei Gazdasági Egyesület ügyvezető elnöke volt. A birtokot végül 1945-ben vették el a családtól. Az épületre is sanyarú sors várt, az államosítás után a helyi termelőszövetkezet raktárként használta raktárként.
De igazán azután pusztult le, hogy a rendszerváltást követően funkció nélkül maradt.
Az időjárás viszontagságai mellett a környékbeliek is elvittek belőle mindent, ami mozdítható volt, még a faanyagot is. Parkjának növényzete is elburjánzott, fokozatosan benőtte a rezidenciát.
Azonban pár éve talán kezdetét vette egy új időszámítás az épület történetében. Az egyik leszármazott, Nicsovics Pál azt tervezi, felújítja a mintegy 100 éves kúriát, és közösségi célokra hasznosítja majd. Ehhez pályázati forrást venne igénybe vagy befektetőkkel társulna – nyilatkozta a vásárlást követően a Délmagyarnak.
Ezt is ajánljuk a témában
Mi lesz az állami tulajdonban lévő kastélyok sorsa, milyen jövő vár az építész szakmára? Erről is kérdeztük Lánszki Regő építészeti államtitkárt, Magyarország főépítészét.
***
Ezt is ajánljuk a témában
A megvalósult projekt koncepciója az volt, hogy az Andrássy család egykori életterét minél közelebb vigyék a látogatókhoz.
Nyitókép: Magyarország elhagyatottan – BCO urbex Facebook-oldala. Belső képek: Távolban lépkedő Facebook-oldala