Az új békepap a melegkapcsolatokat álkrisztusian megszentelgető lelkipásztor. De nem Magyarországon!

Napok óta szívemet melengeti két hazai katolikus megnyilatkozás, amely püspököktől származik.

Az egyik dokumentum a püspöki konferencia, a másik szombathelyi megyéspüspök kiállása amellett, hogy a papok áldásmondása szinkronban maradhasson Isten rendelkezéseivel. Jelen esetben: hogy bár a Vatikán engedélyezte a homoszexuális párok megáldását, ezzel a lehetőségekkel semmiképp ne éljenek a katolikus lelkipásztorok. 

Mert ugye, az mindenkinek megvan, hogy a Fiducia supplicans – Nyilatkozat az áldások lelkipásztori jelentéséről című deklaráció, amelyet a Hittani Dikasztérium bocsátott ki többek között a jezsuita Ferenc pápa aláírásával, az áldás fogalmának újszerű „kiterjesztése” révén arra bátorítja a papokat, hogy ha nem liturgikus formában is, de „spontán”, „magán” módon bizony Isten áldását kérhesse szóban forgó típusú párokra? Méghozzá nem ám külön-külön, hanem együtt.

Inkább egyre többen legyenek a „világegyházban”, akik hasonlóképpen óvnák az isteni kinyilatkoztatáson alapuló két évezredes egyházi felfogást és gyakorlatot. Hogy mind több olyan püspök, nemzeti püspöktestület „bújjon elő” tántoríthatatlan kereszténységével, ahogy a magyarokon kívül például a lengyelek, az ukrán görögkatolikusok, a kameruniak vagy a nigériaiak.

Óriási jelentőségűek a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia szavai: „…mindig kerülni kell azt, hogy a pusztán párkapcsolatban együtt élő, az egyházilag nem érvényes házasságban vagy egynemű párkapcsolatban élő párok számára közös áldást adjunk”. Székely János külön szövege viszont részletesebb és ha lehet, még áttetszőbb. Nincs benne homályos megfogalmazás, mint amilyen a testületi dokumentum szövegében egy sajnos akad, nevezetesen: „Hazánk lelkipásztori helyzetét mérlegelve a Püspöki Konferencia útmutatásként fogalmazza meg…” Mi a lelkipásztori helyzet? Csak nem a maradiság? Nincs kifejtve, mire gondolnak e tekintetben „együtt” a főméltóságok. 

Székely püspök kilenc helyen konkrétan utal a Szentírásra. Szóba hozza a heteroszexuális paráznaságot is, amiből kibonthatja magának, aki akarja: 

A szombathelyi megyéspüspök nem egyszer – nagyon bölcsen –, magából a Hittani Dikasztérium nyilatkozatából idéz pozitív elemeket, hogy a vatikáni dokumentum azokkal ellentétes központi szándékát semlegesítse. Például hogy tilos erkölcsileg igazolni azt, ami nem egyezik Isten akaratával. Végül előkerül Székelynél is a megbánhatatlan, valódi útmutatás: „Ezért – a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia döntésének megfelelően – felszólítom a lelkipásztorokat, hogy a Szombathelyi Egyházmegyében ne végezzék az azonosnemű párok megáldását.

hanem segítsük őket a Krisztus evangéliuma szerinti élet útján. Ezzel leszünk az ő igazi, hiteles pásztoraik és testvéreik.”

Nagyon becsülni, sőt dédelgetni kell a hazai katolikus egyházvezetés szóban forgó megnyilvánulásait. Félő, hogy az idős, elődeinél jóval liberálisabb pápa lebomolhatatlan „karácsonyi ajándékkal” lepte meg a világ katolikusságát és közvetve minden keresztényt. Bár korábban kiközösítéssel fenyegette a nemzetközi meleglobbival átjárhatóságot mutató német püspöki kart, most viszont – az ő hátralévő életében visszacsinálhatatlanul –

A jelen pápa és szűk köre kifejlesztett – igaz, nem tévedhetetlenségi, azaz ex cathedra szinten – egy eddig ismeretlen, trükknek tűnő áldásfajtát. Ez, amennyiben használatba kerül, biztosan kihat a mi viszonylag konzervatívnak számító, de a nyugati civilizációs tendenciáktól nem mentes társadalmunkra is, vele együtt a fogyatkozó lélekszámú magyarság életesélyére. Ahogy imént üdvözöltem – a pásztori reflexek egy pillanatra működésbe léptek a papíron katolikus vallási többségű országunkban. Ami nem tetszik: sajnos ezután azonnal beállt a csönd is. 

A csöndben pedig fölkísért egy furcsa többszólamúság. Teszem azt, a Magyar Katolikus Egyház félhivatalos orgánumában, a Magyar Kuríron a Vigília jelenlegi főszerkesztője mentegeti a menthetetlent.

Önök értik? Akkor mondom én egyszerűbben: az áldásfogalom eltérítésével ettől fogva kaphatnak lelkészi áldást homoszexuális párok is, még ha az egyház tanításában egyelőre benne maradt is, hogy a homoszexuális életforma bűn. Csak azt kell csinálni, hogy a modernista irgalmaskodástól áthatott pap megspórolva liturgikus formaságokat, valahol – egy zarándoklaton, de akár csak egy utcán – szolgáltasson privát áldást egy homoszexuális párnak. De lehet-e bárhol is magánáldás egy papé?

ahogy a társadalom is. Az sem kétséges, hogy a mostani speciális áldási rendelkezés csak egy lépcsőfok. Inkább előbb mint utóbb fölsírnak majd egyházon kívüli és belüli meleglobbisták, miért csak kertek alatt áldják meg a papok meleg párokat, miért rekesztik ki őket még mindig, hadd vihessék szerelmük megpecsételését végre a templomba is. És a fölsírás kórusa célba érhet.

Milyen jó volna mindezért, ha az együttes nyilatkozat és Székely János levele után más magyar püspökök is egyenként közreadnának saját hatáskörben hasonló útmutatást a normalitás jegyében, a Biblia félreérthetetlen szellemében! (És egyébként a homoszexuális úton járó emberek lelki javára, akiket éppúgy forró szeretettel hív magához a Megváltó, mint másokat.)

hiszen a püspökök szuverén egyházmegyei hatóköre a mérvadó a lelkipásztori gyakorlat terén. 

A katolikus térfélen folyamatosan történő kiállások jó kölcsönhatásokat kelthetnének a hazai protestánsok világában is. Merthogy ők is présben vannak: valaha pont nagy nyugati protestáns egyházakban kezdődött el ez az egyház- és kereszténységátalakító kísérlet. A 87 éves argentin pápa és földije, az új hittani prefektus a szexuális kisebbségeknek tett extra gesztussal be akarja hozni a lemaradást, rácáfolva, hogy a katolikus egyház malmai lassan őrölnek.

Most a katolikus világegyházban kerültek felszínre elvilágiasító szándékok. A Magyar Katolikus Egyház egyelőre jó választ adott, olyat, amelyet Mindszentytől Márton Áronig a honi katolicizmus megannyi példaképe, a mártírok ezreivel együtt, helyeselne. Történik mindez 2023-2024 fordulóján, amikor még nem jelenthető ki Magyarországon, hogy az új békepap a melegkapcsolatokat álkrisztusian megszentelgető lelkipásztor.

***

Nyitóképen: Veres András győri megyés püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke és Pergel Elza alpolgármester meggyújtja a negyedik gyertyát az adventi koszorún a győri Széchenyi téren 2023. december 23-án. Fotó: MTI/Krizsán Csaba