Hahó, mindenszaristák, hát nem ízletes a román-osztrák kolbászkerítés?
Olyan megszorításokkal indul az év az agyonsztárolt mintaállamokban, melyekről „lemaradó” kis hazánkban Bokros Lajos óta ember nem álmodott. Kohán Mátyás írása.
... és nem, nincs előttünk Románia, nem mi vagyunk a legszegényebbek. Szalai Piroska írása.
Szalai Piroska írása
Hazánkban a 10. legalacsonyabb, 18,4% volt tavaly a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatával élők aránya a legfrissebb Eurostat adatok szerint, ami jóval alacsonyabb, mint az uniós 21,6%-os átlag. Az előző éves sorrendhez viszonyítva három országot előztünk meg, Franciaországot, Svédországot és Belgiumot.
akárhányszor halljuk ezt az ellenzéki szakértőktől. 2010 környékén még tényleg a rangsor végén, a három legrosszabb ország között voltunk, de az elmúlt évtizedben ötször nagyobb arányban javultunk, mint az unió átlaga.
A tagállamok közül tavaly mindössze 10 ország tudott javulni, nálunk 1 százalékponttal lett kevesebb érintett, ami az 5-6. legnagyobb csökkenés. A nálunk sokkal rosszabb mutatójú Portugália, Görögország, Spanyolország és Luxemburg javult nagyobb arányban, s Horvátországgal azonos mértékben változtunk. 17 ország romlott, ezeknek közel felében már évek óta nő a kockázattal élők aránya. 2017 óta jobbak vagyunk az uniós átlagnál, s a járvány alatt sem romlottunk.
A komplex mutató három részmutatója közül a relatív jövedelmi szegénységben élők aránya 12,1%-ra mérséklődött. Ők azok, akik a szegénységi küszöb alatt, a mediánjövedelem 60%-át el nem érő egy főre jutó jövedelemből élnek. Csak Csehországban alacsonyabb ez az arány, s Szlovéniával állunk a 2-3. helyen a képzeletbeli dobogón. Számos álhír kering erről a témáról is, ez viszont nem álhír, hanem tényadat.
A háztartás éves összes jövedelmének számításakor a foglalkoztatott háztartástagok munkaviszonyból származó teljes keresetét (munkabér, rendszeres és nem rendszeres kereseti elemek: pótlékok, jutalmak stb.) illetve vállalkozásból származó jövedelmeket, valamint a társadalmi jövedelmeket (családdal kapcsolatos, öregségi, munkanélküli és egyéb ellátásokat) továbbá az egyéb jövedelmeket is beszámítják, s osztják a háztartásban élők számával. Így az egy főre jutó jövedelem mindig kisebb, mint az egy főre jutó kereset, s e kettő nem összekeverendő. A szegénységi küszöb tehát nem a keresetek, hanem a jövedelmek mediánjának 60%-a.
Hazánkban a nettó reáljövedelmek folyamatosan növekedtek az elmúlt évtizedben és a járvány időszakában is.
hisz csak így tudott a medián 60%, azaz a szegénységi küszöb alattiak aránya jelentősen csökkenni.
Míg 2010-ben a KSH szerint a munkajövedelem aránya az összjövedelemben csupán 65% volt, 2021-re már 74%-ra emelkedett, amit részben a foglalkoztatottak létszámának jelentős növekedése, illetve a minimálbérek és a felette levő keresetek emelkedése okozta. A jelentős mértékű családi adókedvezmény is komoly mértékben csökkentette a gyermekesek kitettségét.
A relatív jövedelmi szegénység csökkenése rengeteg gyereket is kiemelt a szegénységi kockázattal élők közül, mivel a szülők keresetének növekedése következtében a háztartás minden tagja ki tudott jutni a fenyegetésből. Már a relatív jövedelmi szegénységi arány a gyermekeseknél jóval alacsonyabb, mint a gyermektelen háztartásokban élők esetében.
A másik mutatónk, a nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásban élők aránya is jóval kisebb az átlagosnál, a 12. helyen állunk. Ők azok, akik olyan háztartásban élnek, ahol a 18–64 éves háztartástagok a lehetséges munkaidő kevesebb, mint 20%-át töltötték munkával.
A harmadik részmutató a súlyos anyagi és szociális nélkülözésben (deprivációval) élők arányát méri. Ők azok, akik az adatfelvételkor azt válaszolták, hogy az alábbi ábrán látható 13 tétel közül legalább hétben anyagi okból hiányt szenvednek. A legfrissebb adatunk már 9,1%, ami 1,1 százalékponttal alacsonyabb, mint előző évben, sőt tíz év alatt közel harmadára esett vissza, mégis a 24. helyen állunk a tagállamok között.
Hazánkban tavaly is alacsonyabb volt a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatával élők aránya a gyermeket nevelő háztartásokban, mint azokban, amelyben nem éltek 18 évesnél fiatalabbak. Tehát elmondhatjuk, hogy nem jelentett már szegénységi többletkockázatot a gyermeknevelés. Sőt, a 18 év alattiak szegénysége sem magasabb, illetve a 65 év felettieké sem, mint a teljes népességre számolt adat.
Tavalyelőtt, 2020-ban az EU-ban mintegy 95,4 millió ember (ebből 19,6 millió 0–17 éves gyermek) volt kitéve a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés veszélyének, közel 8,8 millióval kevesebb, mint 2008-ban, és körülbelül 15 millióval kevesebb, mint a 2012-es csúcsérték. Ennek ellenére az Európa 2020 ambíciózus, 20 milliós csökkentési célkitűzése nem teljesült. A tagállami célokat is mindössze 9 ország tudta elérni: Magyarország mellett Lengyelország, Románia, Bulgária, Portugália, Csehország, Lettország, Litvánia és Szlovénia.
Az Európai Unió az új, EU2030-as vállalásában megcélozta, hogy a szegénység vagy a társadalmi kirekesztettség kockázatával élők száma legalább 15 millióval csökkenjen 2030-ra a 2019-es szinthez viszonyítva, s közülük legalább 5 millióval csökkenjen a gyermekek száma. Sajnos a legutóbbi adatok szerint az unióban összesen nem csökkent, hanem nőtt a kockázattal élők létszáma, tehát a kitűzött céltól inkább távolodott az EU, míg hazánkban 172 ezer fővel csökkent a fenyegetettek létszáma a járvány előtti évhez viszonyítva.
A fenti adatok is azt mutatják, hogy a krízishelyzetben is javultunk, míg az unió nagy és gazdag országaiban egyre többeket fenyeget a szegénység, s a három összetevőből a legkomolyabb arányban a szegénységi küszöb alatt élők aránya emelkedik náluk, ami összhangban van azzal, hogy tavaly náluk már mindenhol csökkentek a reálkeresetek, Németországban például 2020 óta sajnos mindhárom évben.
Nálunk tavaly 2,6%-os reálkereset-emelkedést mért a KSH, idén első negyedévben 16-17% közti medián és rendszeres átlagkereset emelkedést mérhettünk, s ha tartjuk ezt a dinamikát, akkor a második félévtől
Ha ez így lesz, akkor a háromnegyed éves csökkenésünk az egyik legrövidebb lesz az egész unióban.
A szerző munkaerőpiaci szakértő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézetének munkatársa
Nyitókép: Pixabay