„Talán utóbbi a legborzasztóbb, ugyanakkor végtelenül szomorú is egyben. Ostoba vitákat vívunk arról, hogy mi az európai (nyugati) civilizáció gyökere. Antikvitás? Zsidó és keresztény kultúra? Felvilágosodás? Szabadság, egyenlőség? Demokrácia? Netán jogállamiság? Dűlőre nem jutunk, miközben felemésztjük magunkat.
A félelem átölelte az Adventet. Iszlamista terroristák állnak lesben, palesztinok festik a sárgacsillagot, balliberális megmondóemberek gyalázkodnak. Pedig az örök érvényű törvény – ha tanulunk a történelemből – kimondja, hogy egy civilizáció nem csupán a külső erők terhe alatt pusztul el, hanem előbb belülről bomlik szét. Először morálisan, majd kulturálisan – elvesztve minden transzcendens, az egyén felett álló szellemi értékét. Mi ebben az állapotban vagyunk, pedig – az ortodox közösséget is számba véve – több mint kétmilliárd keresztény él a földön, de Európától keletre és délre üldözik őket, Nyugat-Európában pedig egyre ijesztőbbé váló keresztényellenesség tapasztalható. Ez Európa és a nagyvilág kereszténységének jelenkori diagnózisa, változtatni azonban sosem késő.