A Roszatom a jó atom?

„A mai napig nem tudjuk, hogy mennyibe kerül ez az egész Paks II., hogy vajon miért éppen orosz és nem mondjuk amerikai vagy éppen francia nukleáris technológiára alapozzuk a bővítést? Nem tudjuk, hogy egyáltalán mekkora összegbe kerülne, ha megpróbálnánk kiszállni és kibontakoznánk az Nagy Orosz Medve halálos szorításából? Azt sem tudjuk, hogy miért ragaszkodik foggal-körömmel ebben az ügyben az oroszokhoz az Orbán-kormány, jóllehet, előre látható, hogy mind a megvalósítás, mind az üzemeltetés útjában egyre nagyobb akadályok tornyosulnak. És akkor még nem beszéltünk az Európai Unió újabb, várható szankcióiról Oroszországgal szemben, lassan a nukleáris együttműködés is tiltólistára kerülhet.

Hogy nagy a baj, azt jól bizonyítják a paksi projekt magyar oldalán végrehajtott, szinte statáriális fej- és kádercserék. Oroszország ugyanis egyre kevésbé juthat hozzá az atomerőmű szabályozásához és vezérléshez szükséges technológiákhoz, ez biztos. Az is biztos, de legalábbis kérdéses, hogy német cégek, vajon hajlandók-e beszállítóként együtt dolgozni a Roszatommal. Egy ideje úgy tűnik, a franciákat mégis sikerül megnyerni, bármi áron ahhoz, hogy mégiscsak folytatódhasson a paksi projekt. Kerül, amibe kerül, akármekkora, akár tízéves késéssel is. Az első új reaktornak már jövőre el kellett volna indulnia – az eredeti tervek szerint. Most már jó, ha a 2030-as évek első felében ez sikerül, ha sikerül.

A lényeg, hogy Szijjártó Péter kobakkal a fején pacsizhatott a puszta paksi gödörnél Alekszej Lihacsovval, a Roszatom vezérigazgatójával. A versenyfutás a magyar atomért folytatódik, igaz bekötött szemmel…”

***

***

Nyitókép: Szijjártó Péter Facebook-oldala