Történt ugyanis, hogy amikor Gerencsér országgyűlési képviselő lett, megürült az önkormányzati, egyéni kerülete. Abban a szituációban, amikor különféle, belső konfliktusaik miatt a balosok többsége mindössze 1 főre olvadt, amit jelesül abban a kerületben lehetett volna megtartani. Ilyen szituációkban, amikor kiélezett a politikai verseny, és egy igen fontos várat – ezúttal a szó szoros értelmében – meg kéne tartani, akkor nem szoktak lemondani az emberek. Pláne, ha még az adott kerületben alpolgármesterek is.
Gerencsér mégis így tett. A következmények ismertek: a jobboldal megnyerte az időközit, a V. Naszályi vezette baloldal kisebbségbe került és a polgármesternek azóta gyakorlatilag alig maradtak jogkörei.
(...) Mára a parlamenti felszólalások figyelése – sajnos – bazári mókává silányult, amelyeknek legfeljebb akkor van értéke, ha mondjuk Orbán Viktor, Kocsis Máté vagy mások a kormánypárti sorokból elmésen, egyben találóan reflektálnak a balosokra. Ez is valami, ez is szórakoztató, még inkább helyes, de régen azért másról is szólt a törvényhozásbeli politizálás.