Harc Brüsszellel, ukrán fronton viszont béke – nincs ebben ellentmondás

„Szórakoztató olvasni, amint ellenzéki politikusok, művészek, újságírók próbálják megfejteni Orbán Viktor tetteit és szavait, logikai hibákat keresnek és vélnek találni, amikről rendre kiderül, hogy csak a megfigyelő téves hozzáállása kárhoztatható.

Jó példa erre annak a látszólagos ellentmondásnak a felvetése, hogy miközben »a magyar miniszterelnökre jellemző a harciasság: csatázik Brüsszellel, Sorossal, Washingtonnal, az orosz–ukrán háború kérdésében mégis egy békepárti álláspontot képvisel«.

Így látja a külső szemlélő. Hogyan látjuk mi? Orbán (és a magyarság) nem béke- vagy háborúpárti, hanem érdekvédő. A béke persze mindig jobb a háborúnál, különösen, ha a céljai nem esnek egybe a mieinkkel. Számunkra az a status quo, ahol Oroszország gazdasági-kereskedelmi partnerként szerepelt, és minket egy semleges ütközőállam választott el tőlük, tökéletesen megfelelt.

Ezért bármi is lesz a mostani háború vége, semmiképpen sem járunk túl jól, de legrosszabbul mégis az elhúzódó konfliktussal járunk. Tehát az lett volna az ideális, ha ki sem tör, de ha már így esett, a mielőbbi békében vagyunk érdekeltek. Az USÁ-val vagy Brüsszellel való rossz viszonynak senki sem örül, de ezt a konfliktust sem mi kezdtük. Különösen 2006 fényében, amikor az ex(?)-kommunisták választási csalásaira és brutális rendőrterrorjára semmilyen elítélő nyilatkozat nem érkezett nyugat felől, majd rögvest megtámadtak minket, amikor 2010-ben nagy többséggel egy nemzeti kormány alakult.

Brüsszel akkor vesztette el minden tekintélyét a jobboldali Magyarország szemében, és ezt azóta sem sikerült visszanyerniük. Most itt nem részletezem a kettős mérce, az igazságtalan és esztelen kekeckedések, a megbélyegző nyilatkozatok és tevőlegesen ártó szándékok és tettek sorát. Megjegyzem az ukránoknak is csak annyit kellett volna tenniük feltétlen támogatásunk és jóindulatunk érdekében, hogy az összlakosságukhoz képest elenyészően csekély kárpátaljai magyarságot a tenyerükön hordozzák. Ennek épp az ellenkezőjét cselekedték, és azóta sem a támogatásunkat akarják elnyerni, hanem sorozatosan provokálnak; gondoljunk a munkácsi Turul-szobor gyalázatos ledöntésére.”

***

Nyitókép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán