Tehetetlenségünk történetei: a padtól a fóliáig és vissza

„Jogvédők és fasiszták egy köztéri padon próbálták meg lejátszani a meccset. A piacvezető könyvterjesztési vállalatot, a Librit végleg bekelebezte a NER. Váratlanul a kormány elkezdte betartatni a homofób törvényt, rászorítva a könyvesboltokat, hogy befóliázzák az »LMBTQ-tartalmú« (jelentsen ez bármit is) könyveket. De mi köti össze ezeket a látszólag elkülönülő eseteket, és a kormány nyilvánvaló felelősségének számonkérése mellett mit mondhatunk el a bennük rejlő politikai kérdésekre adott ellenzéki válaszokról?

A Pride és a pad

Egy hétig a padtéma uralta az ellenzéki nyilvánosságot. Az ülőalkalmatosságot – a főváros első szivárványos köztéri padját – eredetileg az Amnesty International és a Ferencvárosi Önkormányzat adta át. Nem sokáig maradt szivárványos, hamarosan az Aryan Greens (Árja Zöldek – szerk.), neve alapján fasiszta szurkolói csoport átfestette zöld-fehérre. Ezután kezdődött az adok-kapok, a pad egyik nap szivárványos, másik nap zöld-fehér színű lett, majd ismeretlen békéltetők (barna) és a Mi Hazánk (piros-fehér-zöld) is beszállt a festegetésbe. Végül a padot az önkormányzat elszállítatta, mert a sok átfestéstől nagyon rossz állapotba került.

Adja magát, hogy a történetet a homofób magyar társadalom tanmeséjeként értelmezzük, ahol egy szivárványos pad sem tud megmaradni az egyébként ellenzéki többségű fővárosban, a Pride hónapjában. Ha a történetet így olvassuk, akkor a civilek és az ellenzéki önkormányzat jól jártak el. Hősies csatába indultak, és vesztettek ugyan, de az erkölcsi győzelem az övék! De mire megyünk az erkölcsi győzelmekkel a Fidesz 13. évében?”

Nyitókép: Facebook