Hová lettek a jobbikos szavazók?

„Ma már nem »csupán« szövetségi politikájában, hanem mondanivalójában is részese a töredezett baloldalnak; az egykori húsz százalékos támogatottság pedig bőven a bejutási küszöb alá apadt. Az identitásváltás és a földbeállás között csak az nem látja az összefüggést, aki ostoba, vagy aki annyira elkötelezett, hogy nem akarja a valóságot tudomásul venni. Esetleg a Jobbik fizetett alkalmazottja… Ám a következmény, miszerint a pártot milliók hagyták el, tényállítás.

Kézenfekvő kérdés tehát az, hogy vajon hová vándoroltak el a jobbikos szavazók?

Nyilvánvaló feleletnek tűnik – és a sajtóban el is terjedt – az a spekuláció, miszerint egy részük már régóta a Fideszt támogatja (lévén jobboldali identitású szavazókról van szó), nagyjából egyharmada otthonra lelt a Mi Hazánk Mozgalom mellett, a többiek pedig távol maradtak az urnáktól. Ez egyszerű összeadással alátámasztható.

Ám ez a válasz csak részben fedi az igazságot és meglehetősen elnagyolt. 2018-ban ráadásul már nem feltétlenül ugyanazok szavaztak a Jobbikra, mint akik 2010 óta támogatták a pártot, hisz a legnagyobb ellenzéki erő vonzóvá vált sokféle identitású protestszavazónak. Ami lényeges, hogy meglehetősen többen, négy éve még egymillióan voltak, de bárhogy is legyen, ők szintén jobbikosoknak tartották önmagukat. Ez pedig identitáskérdés is egyben.

Ma egy olyan kilúgozott ideológiájú, zavaros identitású agonizáló pártot találunk a Jobbik helyén, amely a legutóbbi választásokon együttműködött azzal a balliberális politikai–kulturális »elittel«, amely ellenébe formálta ki saját identitását. Ennek pedig szükségszerű, pontosabban törvényszerű következménye, hogy beleveszett a posztkommunista korszak maradványpártjai által vezetett politikai közösségbe. Feloldódott és eltűnt a hazai baloldalban.”

Nyitókép: MTI/Kovács Tamás