Az erős vezető tűri a kritikát, sőt el is várja

„Ezt a növekedési kényszert sokan a kapitalizmus feloldhatatlan önpusztításának tartják.

Sajnos tényleg tönkreteszi a környezetünket. A kapitalizmus valóban egy borzasztó rendszer, csak még nem találtak ki jobbat.

Mégis egyetemet alapított, könyvet írt, hogy segítse a hazai vállalkozó szellem erősödését. Ön szerint milyen keretet nyújtanak ehhez a hazai közéleti folyamatok?

A haveri kapitalizmus megöli a vállalkozó szellemet, mert bénítja a versenyt, és bomlasztja a minőséget. Ha ugyanis azt látom, hogy nem azon múlik a sikerem, hogy én vagyok-e a legjobb, hanem azon, hogy jó kapcsolatban vagyok-e a kormányzattal, akkor egyszerűen nem éri meg versenyezni. Természetes, hogy inkább a kormányzati kapcsolatépítésbe fektetik az energiáikat, nem pedig abba, hogy a lehető leggazdaságosabb és legjobb utat építsék, amit majd nem kell két év múlva felbontani. A könyveimmel a feltörekvő generációt próbálom ösztönözni: próbáljanak nem függeni az államtól, akkor sokkal szebb dolgokat lehet csinálni.

De vajon ez a példa bír nagyobb ösztönző erővel, vagy az, hogy a miniszterelnök gyerekkori barátja pár év alatt az ország leggazdagabb embere lesz.

Nekem Mészáros Lőrinc nem a versenytársam. Más pályán játszunk.

Olykor mégis bekerül a neve a politikai küzdőtérre. Az hogy érinti, amikor vörös báróként emlegetik?

Két okból érzem úgy, hogy tévedés. Először is: nem vörös, mert liberális vagyok, annak pedig a kék a színe, ha jól tudom. Tehát legfeljebb kék báró lehetne a titulusom. De ez sem stimmel egészen, mert a kifejezés azokra az üzletemberekre utal, akik a pénzükkel a pártok politikáját akarják befolyásolni. Nekem ilyesmi nem áll szándékomban, ezért sem támogatok egyetlen pártot sem nagy összeggel. Amennyivel támogatom őket, az az én szintemen olyan, mint egy párttagdíj. Annál nyilván több, de csak azért, mert a lehetőségeim is nagyobbak. Semmiképpen nem adnék annyit, hogy tőlem függjenek, mert akkor azt csinálnák, amit én akarok és nem azt, amiben őszintén hisznek. Én viszont épp azért támogatom őket, mert eleve olyan értékrendet vallanak, amit magamhoz közelállónak érzek, és ezt polgári kötelességemnek érzem támogatni. Tehát nem a befutóra fogadok.

Ezt a vádat is megkapta valahol?

Igen, mulatságosnak találtam. Egyszer úgy nyilatkoztam, hogy Európában Macron politikája áll hozzám a legközelebb. Erre egy jobboldali újságban azt írták eléggé szarkasztikusan, hogy akkor nem sok jövőt jósolnak Macronnak, mert nézzük csak meg, mi történt azokkal, akiket eddig Bojár támogatott. És fölsorolták az összes általam támogatott pártot, az SZDSZ-től kezdve az Együttig. Azt nem értette meg a nagyon szellemes újságíró, hogy én nem azért támogatok egy pártot, mert azt hiszem, hogy győzni fog. Hanem azért, mert nagyjából egyezik az értékrendünk. És ha megbukik, hát megbukik.

Akkor ön egy focimeccsen sem annak drukkol, aki épp nyerésre áll?

A focihasonlat jó. Egy fradista akkor is a Fradinak szurkol, amikor a csapata épp kikap.”