Pislogni sem volt ideje a leköszönő amerikai vezetésnek: Szijjártó mindenki eszén túljárt
A magyar külügyminiszter ráadásul még mindig nem fedte fel teljesen a lapjait.
Amióta Donald Trump öt éve feltűnt az amerikai politikában, egészen elképesztő mértékű, koncentrált gyűlöletcunami árad felé.
„Felkavaró képsorok járták be a világsajtót, amelyeken a Capitolium épületében agyonlőtt Ashli Babbitt haláltusája látható. A 35 esztendős nő először a földre esik, majd meglepődve tudatosul benne, hogy meglőtték. Mivel a légierő veteránja volt, valószínűleg sejthette, hogy halálos sebet kapott, a felvételen látható is, amint ijedten szemléli magát, majd egyre üvegesebb tekintettel mered maga elé, míg magatehetetlenné nem válik. Végül a kórházban halt meg.
Az épp kihunyó élet látványa sokkoló hatású, ahogy telnek a másodpercek, hasonló azokhoz a képsorokhoz, melyeken az 1968-as merényletben lelőtt Robert Kennedy küzd reménytelenül az életéért.
A törvényhozás washingtoni épületének megrohamozása innentől vált igazán tragikussá, és később kiderült, további három tüntető és egy rendőr is meghalt a harcok során. Bár a felvételeken jól látható, hogy Ashli Babbitt fegyvertelen volt, az épületőrség egyik tagja célzott, közeli lövéssel ölte meg. Hamar megtalálták az igazi felelőst: Donald Trumpot okolják szerte a világon, még a jobboldalról is, több korábbi szövetségese is őt hibáztatja, a közösségi médiában példátlan módon tüntették el a Trump-fiókokat. A fősodratú vélekedés szerint azért Trump a főbűnös, mert kitartóan azt állította, hogy csalás történt a novemberi választásokon, és a visszaélések miatt nem ő lett az elnök. Ezzel pedig fellázította híveit.
Az láthatóan senkit nem zavar, hogy Trump sose mondott olyat, hogy meg kell ostromolni a Capitoliumot. Azt viszont mondta, hogy a csalás miatt nem fogja elismerni a vereségét. Ennyi a bűne. Ennyi a bűne? A vért kívánó liberálisok szerint nem. Amióta Donald Trump öt éve feltűnt az amerikai politikában, egészen elképesztő mértékű, koncentrált gyűlöletcunami árad felé. Hogy 2016-ban elnökké választották ekkora ellenszélben, voltaképpen maga volt a csoda. A liberális elit folyamatosan szórta rá a mocskot, és ebben partner volt néhány illusztris konzervatív is.
Elsősorban nem józan érvekkel támadták: rendre az alpári, becsületsértő akciók vitték a prímet. Napi szinten kívánták a halálát, vérben úszó, levágott fejével pózoltak (majd bocsánatot kértek, de aztán mégsem), vicces karneválon hágatták meg a Szabadság-szoborral, napestig lehetne sorolni a gusztustalan liberális megnyilvánulásokat. Higgadt értékelések alig jelentek meg vele kapcsolatban, éppen ezért egy adott konkrét üggyel kapcsolatban ritkán kapott kitartó kritikát (a kivételt talán a koronavírus kezelése jelenti), az ellene folyó kampánynak a kezdetektől egy mondanivalója volt: ezt az embert el kell tüntetni a hatalomból, mert tönkreteszi Amerikát, sőt az egész világot.”