Kényszerházasság

„Abszolút politikai kényszerházasság volt például a »munkáspártok« egyesülése 1948-ban. Az ellenálló szociáldemokratákat kiüldözték az országból vagy beüldözték a börtönbe. (Aztán a szociáldemokrata párt likvidátorai is melléjük kerültek, de most ezzel sem foglalkozunk.)

Relatív politikai kényszerházasság például olyan ellenzéki pártoknak a Fidesz gyalázatos választási törvényéből fakadó közösködése, amelyek egyébként ilyesféle kapcsolatba nem kerültek volna egymással. Ennek elkerülése végzetes következményekkel nem jár, de nagyon súlyos hátrányokkal igen, amelyeket össze lehet vetni a politikai kényszerházasság hátrányaival, és lehet tépelődni azon, hogy mely hátrányok a súlyosabbak.

Abszolút magánéleti kényszerházasság például ott volt (ott van), ahol a családfő a fennhatósága alá tartozó nőkkel a tulajdonaként rendelkezhetett. Aki ennek ellenáll(t), annak többnyire nem voltak (nincsenek) jobb kilátásai, mint a renitens szocdemeknek 1948-ban. Sőt.

Relatív magánéleti kényszerházasság pedig az, amelyet nem kötnének meg, ha nem járnának vele jelentős anyagi-társadalmi előnyök, illetve az elmaradása nem fenyegetne súlyos anyagi-társadalmi hátrányokkal.

Lehet, hogy az olvasót ez meglepi, de a fent írottakat »a magyar ellenzék« március 15-én kiadott nyolcpontos kiáltványa inspirálta. Ez a sekélyes szöveg ugyanis egy relatív politikai kényszerházasság szomorú terméke. Kiordít belőle a hiány: egy büdös szó sincs benne a menekültek jogairól, és az államnak a menedékkérőkkel kapcsolatos nemzetközi jogi és humanitárius kötelezettségeiről. Akkor, amikor az a hatalom, amelyhez képest ellenzékinek hirdeti magát eme kiáltvány, a legnagyobb nemzetközi botrányt azzal okozza, hogy a legbrutálisabban megtagadja a menekültek és menedékkérők jogait a falat kenyérig bezárólag; a menekült fogalmát is igyekszik kiirtani a közbeszédből; és intenzíven ellenük uszítja a polgárokat migránsnak keresztelve és a terrorveszély hordozójának beállítva valamennyiüket.

Csak remélni tudom, hogy a nem-szélsőjobboldali ellenzék ezt a bűnt magától nem követte volna el. Viszont relatív kényszerházasságot kötve a Jobbikkal – ebbe a bűnbe mindenképp bele kellett esnie. Hiszen a Jobbik éppen arra építette 2018-ban is a kampányát, hogy vele ellentétben a Fidesz nem is igazán migránsellenes. Állította ezt többek között annak alapján, hogy a Fidesz az arra jogosultak töredékének a menedékhez vagy legalább az oltalomhoz való jogát elismerte.

Az ellenzéki fellépések sekélyessége volt és lesz a Jobbikkal kötött kényszerházasság ára. Ebből a kiáltványból sok minden hiányzik még, nem feltétlenül (csak) a Jobbik miatt. Nincs benne szó a tudomány szabadságáról akkor, amikor a magyar tudományos élet központját, a Magyar Tudományos Akadémiát halálos veszély fenyegeti. Nem emlékeznek meg benne a vallásszabadságról, amikor megtagadják az egyházi státuszt olyan felekezettől, amelyet sokszorosan és sokféleképp alkotmányellenesnek ítélt módon fosztottak meg attól. Amikor a hatalom közvetlenül vagy a hűbéreseivel a gazdaság egyre hatalmasabb területeit vonja irányítása alá, akkor nekem a magántulajdon és a piacgazdaság érdekében való fellépés is nagyon hiányzik, de belátom, hogy ezt nem várhatom el antikapitalista (tehát antiliberális) pártoktól, amelyek a Jobbiktól függetlenül is jelentős súlyt képviselnek az ellenzékben.”