Boross Péter: A Kossuth téri sortűz áldozatai is a haza hősei

Az 1956-os Kossuth téri sortűz áldozatai éppúgy a haza hősei, mint azok, akik fegyverrel a kezükben estek el – mondta Boross Péter volt miniszterelnök az áldozatok emlékhelyén csütörtökön Budapesten. 

Kiemelte: azokból, akik 1956. október 25-én a Kossuth térre jöttek megismételni a 23-ai eseményeket, „fékezhetetlenül tört elő a lelkesedés”, a megmaradni akarás, ám a legaljasabb dolog történt velük. „Nem nyílt harcban, nem szembenézve, hanem aljasul, a háttérből, leplezve dördültek el azok a lövések”, amelyek annyi ember életét követelték – mondta. Hozzátette: minden országnak létezik „salakja, amelyik hajlandó felvállalni a szabadságét küzdő életek pusztítását”.

A volt miniszterelnök kitért arra is: a magyarság megmaradásának titka, hogy „ha bennünket történelmi balszerencse ér”, annak „emléke éltető erővé válik a következő századokban”. A Kossuth téren meghaltak emléke is a magyarságeszmény és a megmaradás erőforrása. Boross Péter felidézte: a Kossuth téri sortűz indította el 1956-ban az igazi harcokat, az itteni áldozatok vére „kiáltott a magasba, hogy ez így nem mehet tovább”. Hozzátette: ezért volt 1990 után fontos cél annak felkutatása, hogy mi történt, ki lőtt. A nagyhatalmi megállapodások keretében létrejövő rendszerváltoztatás idején azonban nem sikerült megnevezni és felelősségre vonni az igazi bűnösöket – jegyezte meg.

A túlélőknek ez akkor nagyon fájt, „de már késő volt”. Azok a diktatúrák ugyanis, amelyeknek időt ad a történelem, mindig „megússzák” a felelőségre vonást. E rendszerek megváltoznak, „megtanulnak mosolyogni” és nem „rögtön ütni”, és a világ nyugati felén is más benyomást keltenek, talán meg is kedvelik őket – mondta Boross Péter. De „mi megtanultuk a magyar történelmet”, hogy az elveszített harcok üzenete elementáris erővel tör elő újra meg újra – tette hozzá. 

A megemlékezés végén Boross Péter és Kövér László, az Országgyűlés elnöke megkoszorúzta az áldozatok emlékművét. Az ünnepségen részt vett mások mellett Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere, Bagdy Gábor főpolgármester-helyettes, Steinbach József református és Márfi Gyula katolikus püspök, valamint az 56-os szervezetek képviselői.

Az 1956. október 25-én az Országház előtt békésen tüntető több ezres tömegre leadott sortűz áldoztainak száma máig bizonytalan. Egyes források néhány tucatra, mások több százra teszik a halottak számát. 

(MTI)