Kétnyelvű egyetem lesz a Corvinusból

„Milyen stratégiai tervet dolgozott ki a Corvinus az elmúlt időszakban? Milyen fejlesztésekkel lehet találkozni a következő években, hónapokban?

Évek óta tart egy megújulási periódus, szerintem valóban érezhető eredményekkel. A vezérlő elv mindig az, hogy a képzés, a munkaerőpiacra kerülő hallgatók tudásának minősége folyamatosan emelkedjen. A következő évekre vonatkozó fontos cél, hogy kétnyelvűvé szeretnénk tenni az egyetemet. A Közgáz elég jó a mobilitási statisztikákban, abban, hogy hány ember megy el valamilyen külföldi részképzésre, és bár sok külföldi hallgató érkezik hozzánk, jelenleg nem mondhatjuk azt, hogy ez egy igazi nemzetközi egyetem, ahol az oktatók nagy része is külföldi, és hogy minden két nyelven működik. El tudom képzelni, hogy egy idő után mesterképzést csak angolul indítsunk el, mint ahogy a doktori képzések ma már elsősorban angolul folynak. Ezzel együtt, az egyetemnek a magyar gazdaság és társadalom felé van egy olyan felelőssége is, hogy a magyar gazdaság erősödését támogassa, ennek része például a magyar szaknyelv oktatása, tehát nem célszerű Magyarországon egy csak angol egyetemet építeni.

Ehhez alapvetően két forrás szükséges: egyrészt egy stabil pénzügyi háttér, másrészt a megfelelő humán erőforrás. Megvan ez a két tényező?

A pénzügyi hátterünk most kifejezetten stabil. Részben az elmúlt évek munkájának köszönhetően, részben a finanszírozási szabályokkal összefüggő előnyös helyzetünk eredményeképpen. A rendelkezésre álló szabad forrást egyrészt infrastruktúra-fejlesztésre, másrészt humán fejlesztésre fordítottuk. Az elmúlt két évben az egyetemen jelentős jövedelemnövekedést lehetővé tevő teljesítményértékelési és -elismerési rendszert vezettünk be. Nagy adósságot törlesztett a Corvinus ezzel, és most már ki lehet jelenteni, hogy ha valaki az egyetemen adja le a teljesítményét, akkor abból tisztességgel meg tud élni. Bármilyen stratégiai célt akkor tudunk megvalósítani, ha azok az emberek, akik ezeket a célokat megvalósítják, anyagilag is el vannak ismerve. Ezen a területen a működés jelenlegi keretei között elértük a határokat. Fontos látni, hogy államháztartási környezetben rugalmas és ösztönző humánpolitikát megvalósítani nagyon nehéz. Óriási tranzakciós költségekkel működik például ez a teljesítményértékelési rendszer is. Lenne igényünk a humánpolitika továbbfejlesztésével kapcsolatban például az üzleti életből inspirálódni, de számos ott jól működő eszköz bevezetését szabályozási korlátok akadályozzák.

Akkor ezt az is jelenti, hogy a TO-s (tanulmányi osztályos) nénik korszaka le fog zárulni?

Már le is zárult, abban az értelemben mindenképp, hogy a Corvinus nem az az egyszerre bénácska és kafkai hely, aminek a képe néha még mindig él a közvéleményben az egyetemek mindennapjairól. Fontosnak tartom azt is hangsúlyozni, hogy a felsőoktatás nagyüzem, és nagy tiszteletet érdemelnek azok, akik a sokezres hallgatói létszámot sokszor áldozatos munkával, legjobb tudásuk szerint az adminisztrációban kiszolgálják. De lényeges dologról van szó, mert az adminisztráció minősége egy egyetemen kulcsfontosságú: akkor képzelhető ugyanis valódi akadémiai teljesítmény, ha az oktató és kutató felszabadul az adminisztratív terhek alól. Persze ezen a téren mindig lehet jobban csinálni, és az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy a felsőoktatás egy nagyon szigorúan szabályozott iparág, az állami része pedig különösen. Ránk egyszerre vonatkoznak a költségvetési intézményekre vonatkozó általános szabályok és a felsőoktatásra vonatkozó ágazati szabályok. Ezek miatt kétségtelenül nem tudunk annyira szabadon repülni, mint amennyire szeretnénk.”