Egy művésznek nem jó hosszú távon politizálnia

„Amikor az őszödi botrány után odaállt a Kossuth téri tüntetések mellé, azt mondta, nem politizál, morális késztetése volt. Azóta nem érzett ilyen késztetést?

Nem. Ma vannak mások, akiknek tiltakozniuk kell. Ma az ő idejük van. Ők 2006-ban ellenünk tiltakoztak, kétszáz értelmiségi – köztük kollégák vagy éppen Jancsó Miklós – írta alá azt a levelet, hogy »takarítsák el a Tóth Ilona-sátrat« a Kossuth térről. Ma nekik áll a zászló a tiltakozásokat tekintve. Én maradok a művészetnél. Egy művésznek egyébként sem jó hosszú távon politizálnia.

Miért? Számos politizáló művészt sorolhatnánk fel.

Azért, mert gyorsan kell olyan döntéseket hozni, amelyeket szintén nagyon gyorsan megbánhat az ember. A politizálni kezdő művésztársaim is sokszor kerültek olyan helyzetbe, hogy olyan kérdésekben kellett megnyilvánulniuk, amelyekhez igazából nem értettek.

A »nemzeti rockról« mit gondol?

Onnan közelít a népzenéhez, ahonnan én szeretném, a keményebb, gitárra alapuló zene felől. Ha azt kéne megválaszolnom, hogy ez mennyiben folytatja a hagyományos magyar kultúrát, már gondban lennék.

(...)

Sokat beszél identitásunk megőrzéséről. Most hogy áll ezzel Európa és Magyarország?

Európa is egy birodalom most. A birodalmaknak megvan a maguk létjogosultsága, de a történelem mindig azt mutatja, hogy előbb-utóbb eltűnnek. Az ezen belüli identitásokat nézve még mindig a nemzet a legerősebb kollektív identitási forma. A szervesség pedig azt jelenti, hogy legyünk jóban a szomszédokkal. Persze ahogy egyre távolabb megyünk, ezek a nagy identitások is egyre gyengülnek. Tehát én is elsősorban vagyok magyar, a nyelv, a kultúra, a mentalitás ezen a szinten érvényesül. Utána jön a közép-európai, majd persze az európai identitásom, aztán az emberiség, az élővilág és az élettelen világ is, hiszen egységet alkot a világ, a kövekért is felelősek vagyunk.”