Az OBA-hoz hasonló EU-s szintű betétbiztosítási alapról (EDIS) még csak egy bizottsági javaslat látott napvilágot, ugyanakkor egy korábbi lépésben már szigorították azt az 1994 óta létező irányelvet, amely a tagállami betétbiztosítási alapok tevékenységét szabályozza. A betétbiztosítástól nem független kérdés az újonnan létrehozott EU-s bankszanálási rendszer sem, amely a legnagyobb bankok esetleges csődjét hivatott megelőzni. Ez egyfajta prevenciót jelent: ha látszik, hogy egy bank a csőd felé megy, és a felügyelet már nem tud mit tenni, akkor végső esetben a szanálási hatóság közbeavatkozik. Átveszi az irányítást a bank fölött, esetleg bezár egyes részlegeket, de végeredményben átmenti a bank értékes elemeit, köztük a biztosított betéteket, a betétesek pedig ezt észre sem veszik – mondta Tóth. Persze ez is pénzbe kerül, erre hozták létre a Szanálási Alapot – EU-s szinten és Magyarországon is. Ezt az alapot a legnagyobb bankok és befektetési szolgáltatók finanszírozzák. A szanálás lényege, hogy ne az adófizetők pénzén kelljen áldozni a bankok megmentésére, de a bank bezárása is elkerülhető legyen, és a bankcsőd sokkját ne szenvedjék el a betétesek – magyarázta érdeklődésünkre Tóth.
Ha ilyen prevencióra nem került sor, vagy megpróbálták éppen, de nem használt, és a bank csődbe megy, akkor jön a képbe a betétbiztosítás, amit Tóth István a „pénzügyi tűzoltás” hasonlatával írt le. 1994 óta létezik az irányelv, amely előírja a tagállamoknak, hogy – ha addig nem lett volna – hozzanak létre egy ilyen betétbiztosítási alapot, azonban ezen kívül egészen a közelmúltig nem sok konkrétumot tartalmazott az EU-s szabályozás. Például az is mindegy volt, hogy ezt az összeget előre gyűjtik vagy utólag dobják össze a bankok, miután már kiderült, hogy baj van. Ezt az ex post, vagyis az utólag összedobós rendszert alkalmazta Németország, Ausztria, Olaszország és az Egyesült Királyság is.
Felvetésünkre, hogy pont inkább Görögországról, vagy Spanyolországról képzelné az ember ezt a fajta lazaságot, Tóth azt mondta: az önmagában, hogy előre gyűjtöttek, nem garancia semmire, hiszen nem mindegy, hogy mennyit. Görögországban például hárommillió dollár volt az
ex ante összegyűjtött perselyben, ami nem sokra elég. Ezért az
irányelv 2014-es reformja alkalmával nem csak azt
határozta meg az EU-s jogalkotó, hogy minden tagállamban előre kell gyűjteni a betétbiztosítási alapokba a pénzt, és hogy bankcsőd esetén 20 napon belül (2024-től 7 napon belül) kártalanítani kell a betéteseket; hanem azt is, hogy ezen alapok feltöltöttségének 2024-re 0,8 százalékosnak kell lennie. Ezt a 0,8 százalékot ahhoz képest kell érteni, hogy mennyit kellene kifizetni, ha az összes bank csődbe menne és minden betétest kártalanítani kellene 100 ezer euróig.