„A bizottság által jelzett problémák megoldása csak részben technikai jellegű, nagyobb részben szemléletváltozást tesz szükségessé. A kormány akkor jár el helyesen, ha nem mentegetni próbálja az eddigi gyakorlatot, hanem szakít vele és erős üzenetet küld Brüsszelnek, de a hazai érintetteknek is. A jelzett kirívó esetekben szigorú vizsgálatot kell elrendelni, és ha megállapítható a mulasztás, akár a kedvezményezettek, akár a hivatalnokok, auditálók részéről, akkor annak egyértelmű következménye kell, hogy legyen. Ha a kormány nem statuál intő példát és nem bünteti meg a visszaélések résztvevőit, akkor sem Brüsszelben, sem itthon nem fogja elhinni senki, hogy az eddigi visszás gyakorlaton változtatni kíván.
Nem azért kell változtatnunk az uniós támogatások eddig gyakorlatán, hogy a bizottsági bürokraták kedvébe járjunk, hanem azért, mert ez az egyik legfontosabb forrásunk az ország felzárkóztatására, gazdasági teljesítőképességének és versenyképességének javítására. Ha rosszul, azaz nem hatékonyan, pazarló módon használjuk fel a támogatásokat, az nem csupán az európai adófizetőkkel szemben inkorrekt, akiktől ez a forrás származik, hanem önmagunkkal szemben is, hiszen saját esélyeinket játszhatjuk el. Nem az a cél, hogy megvezessük az európai bürokratákat (ami az elmúlt 11 évben jó néhányszor már sikerült) és valahogy elfogadtassuk velük azt, amiről mi is tudjuk, hogy rosszul működik. Hanem az, hogy olyan rendszert működtessünk, ami átláthatóan, hatékonyan és sikeresen elősegíti Magyarország felemelkedését.”