Orbán Viktor: Fél éve még senki nem akart hallani a békéről, ma pedig mindenki erről beszél (VIDEÓ)
Ez a magyar elnökség legnagyobb eredménye.
És megint itt ez a beszéd, amely az Orbán elleni gyűlölet fonalára lett felhúzva, s amely csak annyit képes megvillantani a jövőből, hogy el kell takarítani a miniszterelnököt.
„Na de vissza az Együtt–PM-hez! Éppen arra értem oda, amikor bemutatták a közönségnek Pápa Levente közgazdászt, mint a csapat új szerzeményét. A mese szerint Pápa egy hónapja még gondolni sem gondolt a politikára, most meg itt van, maga sem érti, de hát nem lehet már kibírni, amit ez a kormány művel. A beszéd a legsemmitmondóbb frázisokból állt, olyanokból, hogy harcolni kell a korrupció ellen, és jó lenne emelni az életszínvonalat is.
Bajnai már másképp beszélt, ráadásul önmagához képest hangosabb, magabiztosabb volt. Úgy tűnik komolyan veszi a versenyt. Mármint a háziversenyt, nem törődve azzal, hogy a történelmi tapasztalatok szerint a balos házi vetélkedők általában kilenc grammal szoktak végződni. Ennyi egy pisztolygolyó súlya… Na de ki itt a balos?! Ha úgy vesszük, alig volt különbség Winston Churchill fultoni beszéde és Bajnai szavai között. Simán rácsúsztatta Orbánt Janukovicsra, ha már egyszer Viktor mind a kettő, a Fidesz-kormány Magyarországát pedig posztszovjet köztársaságnak nevezte. Amely előbb csak hatalomtechnikai azonosságokat mutatott Vlagyimir Putyin rendszerével, majd a paksi szerződéssel végleg Moszkvához láncolta magát, haraggal nézve vissza Brüsszelre. Bajnai a posztszovjet térségben fellelhető párhuzamok közül azt tartotta a legveszélyesebbnek, hogy nálunk is kitörhet mindaz, ami kitört Ukrajnában. Uramisten! Hisz Bajnai egy nyugodt, békés országról álmodik. Hogy leesett közben Orbán feje? Az csak egy happening volt. Művészeti akció. Nem az első alkalom, hogy az ember azt érzi, valakik folyamatosan forgatókönyveket írnak a magyarok ellen. Sok jel mutat például az úgynevezett cigánygyilkosságok magasabb szervezettségére s egy innen szárba szökő polgárháborúra. Igaz, a baloldal volt kormányon akkor, de épp ez az, a demokrácia védelmében könnyen leszámolhatott volna politikai ellenfeleivel, főként ha idegen szuronyok támogatják. Ahogy ez már megtörtént a negyvenes években. Ráadásul ilyenkor fuccs a választásoknak is – demokrácia ide vagy oda –, hisz miként választhatna egy háborús ország.”