Igyunk a medve előbőrére!

„A győzelemhez viszont a baloldalnak minimum 58 egyéni (benne legalább tucatnyi, a korábbi választási térképek alapján jobboldalinak tekinthető) választókerületben kéne nyernie. Miközben összesen 49 olyan van, ahol – ha a jelenlegi helyükön húzódtak volna a határok – a korábbi választások bármelyikén a baloldali jelölt nyert volna. A komolyan vehető közvéleménykutatók becsléseinek átlagolt, a teljes népességre vetített decemberi népszerűségi adatai pedig a Fidesz 10-11 százalékos előnyét mutatják. Ami 800 ezer választót jelent.

A politizáló baloldali értelmiség legbefolyásosabb része azért kardoskodott a Gyurcsányékra is kiterjedő összefogás mellett, mert abban reménykednek, hogy az új, egységes baloldal a bizonytalanok egy jelentős részét aktivizálja és melléjük állítja majd. Valóban soha ennyi bizonytalan (vagy titkolózó) választó nem volt, viszont érdemes lenne végiggondolni azt is, hogy vajon mennyire reális ez a reménykedés. Tényleg hihető, hogy tömegével vannak olyan választók, akiket a Mesterházy-Bajnai-Gyurcsány-Fodor konstelláció győz majd meg?

Hogyan gondolkozik egy ilyen ember? Kire szavazott korábban, és miért? Miért nem válaszolt eddig a kérdezőbiztosoknak? És főleg: mi győzné meg az elkövetkező három hónap alatt? (…)

Képtelen vagyok elhinni, hogy létezik 800, a fordulathoz szükséges 400, vagy akár csak 250 ezer ember, akiket e felsorolásból bármi a baloldal mellé állítana, ahogy azt is, hogy komoly politikus hihet ennek az ellenkezőjében. Ettől persze elvileg még győzhet a baloldal, de ahhoz a Fidesznek valami orbitálisat kéne hibáznia.

Akár győz, akár veszít, az új magyar népfront egy dolgot biztosan elér: sikeresen konzerválja a baloldal súlyos belső konfliktusait az elkövetkező négy évre. Vagy legalább áprilisig. Aztán az őszi önkormányzati választásra készülve az egész az atomjaira robbanhat majd.”