Vita a választási rendszerről: „nem lejt a Fidesz felé a pálya”

A Nézőpont Intézet vezetője, Mráz Ágoston arról beszélt: az új magyar választási rendszer sok vitát váltott ki. Szerinte egy jó választási rendszer figyel az esélyegyenlőségre, az arányosságra és erősíti a kormányzati stabilitást. Gulyás Gergely köszöntőjében elmondta, nem igazak azok a vádak, melyek szerint az új választási rendszer durván eltér a korábbitól. Elmondása szerint míg a korábbi rendszerben a mandátumok 46%-át, addig most az 53%-át lehet egyéni választókerületben megszerezni. Gulyás szerint egy kis, finom elmozdulás történt egy kormányzati stabilitást erősítő rendszer felé. A Fidesz frakcióvezető-helyettese kiemelte, hogy a választókerületek közötti aránytalanságok megszűntek az új szabályozással, amellyel szerinte leginkább az ellenzék nyert. Ezt a lépést a Velencei Bizottság is üdvözölte. Az eddigi választókerületi rendszer Gulyás szerint összességében a szocialistáknak kedvezett.

John Turner, a brit Association of Electoral Administrators vezetője elmondta, hogy a többségi választási rendszer nem biztos, hogy a legjobb módszer a kormányzati stabilitás szempontjából, mivel például mostanra nem ad egyértelmű többséget valamelyik pártnak a brit alsóházban. Ez Turner szerint nagyon jól megmutatkozott 2010-ben, amikor először kellett koalíciós kormányt alakítani békeidőben az 1930-as évek óta. Turner szerint a mostani brit választási rendszer nem közvetíti megfelelően a választók akaratát, miközben mára már egyértelmű többséget sem biztosít a kormánypártnak. Turner elmondta, hogy a liberálisok és a konzervatívok koalíciós megegyezése alapján 2011-ben népszavazást tartottak a mostani választási rendszerről az Egyesült Királyságban: negyvenkét százalékos részvétel mellett a szavazók kétharmada ellenezte, hogy megváltoztassák a rendszert.

Dr. Michael Borchard, a Konrad Adenauer Alapítvány Politika és Tanácsadás főosztályának vezetője magyarul köszöntötte a konferencia résztvevőit, majd elmondta: az emberek gyakran nem elégedettek az időjárással, az alakjukkal, és szerinte ugyanígy vannak a választási rendszerekkel is. Borchard nagyon lényeges pontnak tartja a politikai kultúrát egy adott ország választási rendszerének kialakításánál. Példaként elmondta, hogy 1918-ban a császárság többségi rendszere után a köztársaság arányos választási rendszert vezetett be, amely valójában bukásához is vezetett, mivel nem volt meg a rendszerhez kellő politikai kultúra az országban. A háború után ezért lett Németországban vegyes választási rendszer, bár ott a magyar rendszerrel szemben a hangsúly inkább az arányosságon van. Borchard elmondta, hogy a többletmandátumok problémája miatt az alkotmánybíróság egy évvel a választás előtt gyakorlatilag érvénytelenítette a teljes választási rendszert. A politikusok ezt a problémát a kiegyenlítő mandátumok rendszerével oldották meg, miközben még most is folyik a vita az öt százalékos parlamenti küszöb létjogosultságáról. Borchard végül azzal fejezte be: az emberek természetesen az új rendszerrel sem elégedettek.

Kenneth Benoit, a London School of Economics and Political Science professzora az olasz választási rendszert ismertette. Olaszországban ötévente vannak szenátusi és alsóházi választások, de 1945 óta csak két kormány töltötte ki az ötéves ciklust. Mivel a rendszer krónikusan képtelen kormánypárti többséget létrehozni, a 2005-ös választási törvényben megpróbálták korrigálni: a legnagyobb párt automatikusan megkapja a képviselői helyek 55%-át az alsóházban. Ezért aztán a pártoknak növekedniük kellett vagy kénytelenek koalíciókat kötni az áhított első hely megszerzése érdekében. Ez a szabály a szenátussal kapcsolatban csak regionálisan érvényes, ezért összességében nem automatikusan eredményez egyértelmű többséget a szenátusban. A bejutási küszöb többkulcsos, a koalícióban induló pártokat preferálja. Benoit elmondta: ettől a rendszertől azt várták, könnyebben kormányozható lesz ország, mégse történt így.

Fodor Csaba (Nézőpont Intézet) szerint az új magyar választási rendszer legfontosabb változásai közé tartozik, hogy egyfordulós lett a választás és csökkent a parlament létszáma. Az alapelvek Fodor szerint nem változtak: vegyes, kétszavazatos és töredékszavazat-visszaszámláló az új rendszer is. Utóbbihoz hozzátette, hogy a választókerületek győztesének kompenzációjával annak az esélyét növelték, hogy a győztes kétharmados többséget szerezzen. Az elemző szerint a jelölt- és listaállítás egyszerűsödött, ezzel együtt pedig megszűnt a visszaélésekre lehetőséget adó ajánlószelvény-rendszer. Fodor szerint a választások lebonyolításáért felelős szervek vezetőinek egy ciklusnál hosszabb mandátuma erősíti ezen intézmények függetlenségét.