Építeni fogunk!

2014 már jobb éve lesz Magyarországnak, mint az előző négy közül bármelyik. Legalábbis a második fele, amikor már nem egyetlen ember kénye-kedve, netán hóbortja alakítja majd az ügyeket, nem a milliárdos rokonok, barátok és üzletfelek zsebébe folynak be a brüsszeli pénzek, nem a felcsúti cimborák kapják az összes állami földet, trafikot. Megszüntetjük azt a gyakorlatot, hogy csak a Simicska-körhöz tartozó vállalkozók jutnak jelentős állami megbízásokhoz és megbüntetjük azokat, akik közgépekkel meg Nyerges-vontatókkal viszik haza a közpénzt.

2014 második felére megszűnik Magyarországon a mostani félelem és elnyomás. Az jut majd közmunkához, aki rászorul, nem az, aki hajlandó a politikai vetélytársakat lejárató demonstrációkon órahosszat egyentáblákkal ácsorogni, hogy legyen muníciója a revolversajtónak. A rokkant-, szolgálati- és korkedvezményes nyugdíjasok újra hozzájutnak korábbi járandóságaikhoz. Az ősszel kezdődő tanévben már nem kell tandíjat fizetniük az elsős egyetemistáknak. A nyugdíjasok pedig megbecsülést, tisztes nyugdíjemelést és nem kioktatást kapnak a kormánytól. Magyarország nem csak a plakátokon, de a valóságban is jobban fog teljesíteni, és ezt az emberek azonnal meg is fogják érezni. Könnyebb lesz az életük és a szabad légkörben megszabadulnak a fojtó feszültségtől.

Európa számos országában a baloldalra marad a nagytőke csillapíthatatlan – és olykor sajnos fékezetlen – étvágya miatt bekövetkezett gazdasági válság hatásainak felszámolása. A kontinens nagyhatalmai közül Németországban a szociáldemokraták visszaértek a koalíciós kormányba, Franciaországban, Olaszországban a szocialisták illetve a szociáldemokraták és szövetségeseik irányítanak. Nagy-Britanniában újra nő a Munkáspárt győzelmi esélye. A választók közvetlen környezetünkben is rendre a baloldalnak szavaznak bizalmat, miután az előző kormányok alatt tűrhetetlenné vált a gazdagok és szegények között jövedelmi különbség, gyorsan terjedt a nyomor, a kilátástalanság.

A feladat nem könnyű: úgy kell beindítani a gazdasági növekedést, hogy a vállalkozók is megtalálják számításukat, a bankok is egészséges hitelezési gyakorlatot alakítsanak ki, ugyanakkor a munkavállalók is érezzék sorsuk jobbra fordulását és a munka nélkül tengődők előtt is megcsillanjon a remény. A változatosság kedvéért a többségnek legyen jobb, és az igazán tehetősek vállaljanak szolidaritást. Ők elég erősek ahhoz, hogy ezt a terhet elbírják. A Magyar Szocialista Pártnak van programja, vannak ennek megvalósítására alkalmas szakemberei és vannak a választási győzelemhez elengedhetetlenül szükséges aktivistái. Ez a legnagyobb szervezett erő az Orbán-rezsimmel szemben. Aki ránk szavaz, az biztos lehet benne, hogy voksa nem veszik el. Ugyanakkor a demokratikus oldalon vannak más pártok is, akikkel részben már a választásokon is szövetségben indulunk, részben, ha sikerül bejutniuk a parlamentbe, később együtt tudunk majd működni. Nem zárom ki a korrekt, program-alapú együttműködést az LMP-vel, de még a mérsékelt konzervatív képviselőkkel sem.

Normális esetben nem fordulhat elő, ami 2010-2013 között rendszeresen megtörtént, hogy a parlamentben egyetlen egy közös, a bal- és jobboldal támogatását egyaránt élvező, érdemi javaslat sem kerül megszavazásra. Vannak közös ügyeink, amelyeket csak együtt tudunk megoldani. Ilyen a mostani alaptörvényt felváltó demokratikus Alkotmány megszövegezése, amely csak akkor sikerülhet maradandóra, ha nem egy ember iPadjén, hanem az ország nyilvánossága előtt, őszinte, konstruktív vitában születik meg. De ugyanígy közös döntést kell hoznunk az egészségügy és az oktatás fejlesztésének irányairól vagy a paksi atomerőmű jövőjéről. Ezek a kérdések nemzedékekre előre meghatározzák hazánk jövőjét. Márpedig ezt akkor sem lehet parancsszóval megszabni, ha valamelyik oldal egy választáson netán alkotmányozó többségbe kerül.

2014 az I. Világháború kirobbanásának 100., illetve a Magyarország számára tragikus következményekkel járó német megszállás, a zsidó és roma holokauszt, végül a nyilas hatalomátvétel 70. évfordulójának esztendeje lesz. Közös felelősségünk, hogy az emlékezés egyben tanulás is legyen, a tanulságokat pedig Magyarország javára hasznosítsuk.

Már csak 98 nap, tizennégy hét van hátra a választásokig. Rombolni mindig könnyebb, mint építeni. Elég volt a rombolásból. Mi építeni akarunk. A hamarosan kezdődő 2014-ben végre hozzáfoghatunk.