Szétesik az eurózóna, mire odaérünk?

„Az eurózóna megszületése óta mindig is születtek elemzések, jóslatok, melyek a monetáris unió felbomlását vetítették előre. Az alapkérdés mindig is az volt, hogy különböző országok, eltérő gazdasági adottságokkal, hogyan használhatnak közös pénzt, hogyan irányíthat egyetlen jegybank, azaz hogyan lehet egységes a monetáris politika. A közgazdaságtanban ezt a problémakört az úgynevezett optimális valutaövezetek elmélete tárgyalja, mely szerint a közös pénz, monetáris politika olyan országok esetében alkalmazható, ahol a gazdasági ciklusok nagyjából összhangban vannak, jelentős a külkereskedelmi integráció, a gazdaságot érő sokkok hasonlóak, nem úgynevezett aszimmetrikusak. Az elmélet még számos kritériumot felsorol, melyek kapcsán sokan állították, az eurózóna nem optimális valutaövezet, új országok felvétele pedig csak tovább súlyosbítja majd a nehézségeket.

(...)

A hírekben különösen sokat szereplő Görögország problémái nem ma kezdődtek, az euró bevezetési stratégiák  kapcsán a görög módszert mindig is mint negatív példát szokták említeni. Már a csatlakozásnál, a maastrichti kritériumok teljesítésénél is egyszerűen csaltak a számokkal, de az utána következő évek sem egy sikertörténetről szóltak. A költségvetési hiányról szóló adataikat fenntartással kell kezelni, de még a hivatalos számok szerint sem sikerült a csatlakozás óta a hiányt leszorítaniuk.”