ez egy kopírparír tapír, ezt rábízni nem lehet!
Nyuszi, jöhetsz itt nekem, hogy ez rég volt, s ő nagy magyar,
elnöknek jó lesz, írni nem tud, de jót akar,
két olimpián arany, hetvenévesen fiatal,
pezsgőzzön csak követekkel, addig sem kavar.
De a Preambulum szerint büszkeségünk forrásai,
magyarok nagyszerű szellemi alkotásai.
Lassan megértheted végre, min bosszantottam fel magam,
ügynök, tré vagy csaló, engem borzasztóan zavar.
Zavarjátok hát el ezt a pojácát a várból,
míg a Sándor palotában a mennyezet le nem szakad,
innen a Kánaán messze van, úgy látom,
de egy feddhetetlen elnökünk majd csak valahogy akad.
Holnap beszélhetünk arról, az egészségügyben mi jó,
vagy az államadósságért libsi vagy jobber a hunyó,
de az ideológiák helyett ma számítson a tett,
a plagizáló elnök téged is palira vett.
Józan érvek ellenére neked ez nem csaló,
s a Köztársaság élére egy ilyen alak való,
akkor figyelj haver, téged tényleg jól reprezentál,
mert magad sem vagy különb, mint e másolásról elhíresült
gátlástalan hazug csaló, analfabéta doktor Schmitt Pál.
Dokikopi Pali, Dokikopi Pali,
Dokikopi Pali, és még én szégyellem magam.
Dokikopi Pali, Dokikopi Pali,
Dokikopi Pali, az elnök itt te nem maradsz...”