Hol volt, hol nem volt, a gendermagos-hintalovas kiskakas szemétdombján innen, a love-is-love-üveg-hegyeken túl, ott, ahol a független tényfeltáró túr, egy cseppencsepp országba – ahol kiugrott, akarom mondani, beugrott papok hetente kétszer vonulnak vissza örökké a közélettől, ahol kiugrónak ritkán mondható, de ugrásra kész disszidens teológusasszonyok öntözgetik-kapálgatják lelkük nárciszoskertjét, ahol fergeteges kandúrheccekben egyesek a saját, másuk apukájuk autójával dicsekszenek, s ahol nagy álvitézek és kisgrófók húzzák a talpalávalót – egyszóval ide,
ebbe a cseppencsepp országba kapott meghívót nem más, mint maga a csudálatos, világhíres, százszorszép Taylor Swift.
Komoly, géppel írt, ánglius nyelven fogalmazott, szépen lektorált, fejléces meghívó volt ez, gyöngybetűkkel, aranyszegéllyel, s az állt benne, hogy volna itt ez a cseppencsepp ország, abban vagyon egy város, a városban egy városháza, s abban van egy Főfőpolgármester, aki szerint a városa szuper hely, Swiftnek pedig mindenképpen el kellene mennie oda koncertezni.