Hol volt, hol nem volt, az énekesnő egyszer ellátogatott Budapestre, ahogy Levélíró Gergely kérte.
Hol volt, hol nem volt, a gendermagos-hintalovas kiskakas szemétdombján innen, a love-is-love-üveg-hegyeken túl, ott, ahol a független tényfeltáró túr, egy cseppencsepp országba – ahol kiugrott, akarom mondani, beugrott papok hetente kétszer vonulnak vissza örökké a közélettől, ahol kiugrónak ritkán mondható, de ugrásra kész disszidens teológusasszonyok öntözgetik-kapálgatják lelkük nárciszoskertjét, ahol fergeteges kandúrheccekben egyesek a saját, másuk apukájuk autójával dicsekszenek, s ahol nagy álvitézek és kisgrófók húzzák a talpalávalót – egyszóval ide,
Komoly, géppel írt, ánglius nyelven fogalmazott, szépen lektorált, fejléces meghívó volt ez, gyöngybetűkkel, aranyszegéllyel, s az állt benne, hogy volna itt ez a cseppencsepp ország, abban vagyon egy város, a városban egy városháza, s abban van egy Főfőpolgármester, aki szerint a városa szuper hely, Swiftnek pedig mindenképpen el kellene mennie oda koncertezni.
Ejszen, igen kedve kerekedett a százszorszép Taylor Swiftnek, hogy meglátogassa ezt a cseppencsepp országot, benne a várost, benne a városházát, és koncertezzen a budapestieknek, ha már ilyen szépen kérik. De öreg dajkája, régi kedves dadája furtonfurt a fülébe sugdosott. Hogy így, Taylor Swift, meg úgy, Taylor Swift, elébb ismerd meg ezt a cseppencsepp országot és a várost, de álruhában ám, hogy senki se tudja, hogy ki vagy. Menjél, nézelődj, kérdezősködj! – javasolta.
Hajlott a százszorszép Taylor Swift az öreg dajka mondására, álruhát öltött, s lókupecnek öltözve nyakába vette hát az országot. Ment, mendegélt a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtértől harmincesztendős kátyúkat kerülgetve, csak ment. Mígnem egyszer csak kiveresedett embereket látott, akik egy hétszűnyű palávert vertek nagy buzgalommal. Megkérdezte hát őket, miként a dajka tanácsolta: „adjon Isten jó napot, derék emberek, hát miért veritek tik oly kegyetlenül azt a hétszűnyű palávert?” Az emberek félbeszakajtották a munkát, hogy válaszolhassanak. „Azért, mert most háromhetven az euró, és így külföldön egy csomó minden olcsóbb, bezzeg nálunk meg nem!” – vágta rá hetykén egyikük, egy pirospozsgás bácsika. „Értem én, amit mondtok!” – felelte rá Taylor Swift. „Tehát amikor gyengébb a forint, nem veritek.” „Dehogynem, hogyne vernénk!” – felelte rá a bácsi – „akkor meg azért verjük ugyanígy, mert ne már, hogy a külföldiek járjanak ide vásárolgatni a nagy olcsóságba”!
Taylor Swift nem mondott semmit, csak továbbállt.
Ment, mendegélt, éppen egy méhlegelő fölött vezetett az útja egy lombkoronasétányon, amikor asszonyok furcsa csapatával találta szemben magát.
A Prominens Megmondóasszonyon piros köntös volt és egy fehér papír a fején. Éppen szemben masíroztak a Taylor Swifttel, emez meg ugyancsak megkérdezte őket: mi járatban ebben a fura maskarában? Felelt is neki a rangidős: „Elegünk van abból, hogy a kormány eddig gyerekszülő masinának nézett minket, most már meg nem!” – rikoltotta. „Takarodjon a méhünkből, de a pénzt tegye le szépen a sarkon!” – így egy másik egyéniség. Taylor Swift illedelmesen Istenhozzádot mondott, s felvette a piros főkötőt fehér papírlappal, hogy ne keltsen feltűnést.
Hamarosan beérkezett hát a városba; itt nézelődött, őgyelgett, megnézte, amit meg kellett, kikérdezte, amit ki kellett, s már értette, miért hívta őt a Főfőpolgármester.
***
A levélíró Főfőpolgármestert aztán egyszer csak arra ébresztette a legkisebb kisinasa: megjött a Taylor Swift!
De nem csak a százszorszép énekes jött el, hanem mások is: Robert Downey Junior Vasemberként, Chris Hemsworth pedig Thornak öltözve. Elámult Levélíró Gergely: igazi sztárparádé ez, a kedvenc hőseivel! Majd meglátjuk, mit szól ehhez Budapest! – ismételgette nagy örömmel, míg Swift és a többiek sokatmondó pillantásokat váltottak. „Vezess minket a Budapesthez” – kérték, mire a Főfőpolgármester odakísérte őket az ágyhoz.
– Ne félj, minden rendben lesz! – Duruzsolta a Budapest fülébe Swift.
– Az a Blaha Lujza téri parkszerűség nem a vég, csak kitartás! – tromfolt Thor.
A Főfőpolgármester meghatódva kérdezte őket, vajon tudják, mennyit jelent ez a látogatás szegénynek?
– Ilyenkor ez csak természetes – mosolyogtak rá mindhárman, és próbáltak úgy tenni, mintha nem vennék észre a város végtagjaiból mindenfelé kiálló bicikliutakat, hétszázalékos sokasággal autómentesített hídját, a testét ellepő, egyre burjánzó méhlegelőket, útjaiba maró kátyúkat, a lépcsőfokonként külön-külön ünnepélyesen átadott felújított metróállomásait, és igyekeztek csupa derűt mutatni, ahogy súlyos beteg látogatásakor a beöltözött hírességeknek illik. Különösen, ha kamera is veszi őket.
Aztán Taylor Swift hetedhét országra szóló koncertet csapott, együtt ropták rá Niedermüller akciónyugdíjasai és a Kazinczy utcai aszpirinárus dílerek. Még ma is mulatnak, ha abba nem hagyták.
Aki máshogy meséli, az propagandista.
Nyitókép: képkivágás a Magyar Népmesék A királykisasszony jegyei című epizódjából
Ezt a célt szolgálja az USA erőfeszítése a béke érdekében, de nem segíti az az ötlet, hogy az Európában zárolt orosz vagyonokat felhasználják Ukrajna támogatására.
Örökre vállalhatatlanná vált, miközben még nála is mélyebbre süllyedtek azok, akik mindezt látva, viccesnek találták és beszámolóikban ironizáltak a látottakon.
Érdekes, hogy aki mindenkit hazugnak nevez, annak pont a saját mondatai állnak a legnagyobb ellentétben…önmagukkal.
Amikor rákbetegségét kezelték és nyílt sebbel hazaért, lakását már felforgatták Tusk rendőrei; azonban Zbigniew Ziobro, akit azóta ismét börtönnel fenyeget a hatalom, hétfőn este Budapesten még bizakodóan beszélt lapunknak.
A lengyel miniszterelnök nem tud leállni, már megint Magyarországot támadta.
A 49 éves férfit akkor késelték halálra, amikor hősiesen megpróbált megvédeni egy férfit és egy gyereket.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem nemzetközi főigazgatója szerint nem kell feltétlenül itt aláírni a békeszerződést ahhoz, hogy magyar szempontból eredményes legyen a csúcstalálkozó.
