Hol volt, hol nem volt, a gendermagos-hintalovas kiskakas szemétdombján innen, a love-is-love-üveg-hegyeken túl, ott, ahol a független tényfeltáró túr, egy cseppencsepp országba – ahol kiugrott, akarom mondani, beugrott papok hetente kétszer vonulnak vissza örökké a közélettől, ahol kiugrónak ritkán mondható, de ugrásra kész disszidens teológusasszonyok öntözgetik-kapálgatják lelkük nárciszoskertjét, ahol fergeteges kandúrheccekben egyesek a saját, másuk apukájuk autójával dicsekszenek, s ahol nagy álvitézek és kisgrófók húzzák a talpalávalót – egyszóval ide,
ebbe a cseppencsepp országba kapott meghívót nem más, mint maga a csudálatos, világhíres, százszorszép Taylor Swift.
Komoly, géppel írt, ánglius nyelven fogalmazott, szépen lektorált, fejléces meghívó volt ez, gyöngybetűkkel, aranyszegéllyel, s az állt benne, hogy volna itt ez a cseppencsepp ország, abban vagyon egy város, a városban egy városháza, s abban van egy Főfőpolgármester, aki szerint a városa szuper hely, Swiftnek pedig mindenképpen el kellene mennie oda koncertezni.
Ejszen, igen kedve kerekedett a százszorszép Taylor Swiftnek, hogy meglátogassa ezt a cseppencsepp országot, benne a várost, benne a városházát, és koncertezzen a budapestieknek, ha már ilyen szépen kérik. De öreg dajkája, régi kedves dadája furtonfurt a fülébe sugdosott. Hogy így, Taylor Swift, meg úgy, Taylor Swift, elébb ismerd meg ezt a cseppencsepp országot és a várost, de álruhában ám, hogy senki se tudja, hogy ki vagy. Menjél, nézelődj, kérdezősködj! – javasolta.
Hajlott a százszorszép Taylor Swift az öreg dajka mondására, álruhát öltött, s lókupecnek öltözve nyakába vette hát az országot. Ment, mendegélt a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtértől harmincesztendős kátyúkat kerülgetve, csak ment. Mígnem egyszer csak kiveresedett embereket látott, akik egy hétszűnyű palávert vertek nagy buzgalommal. Megkérdezte hát őket, miként a dajka tanácsolta: „adjon Isten jó napot, derék emberek, hát miért veritek tik oly kegyetlenül azt a hétszűnyű palávert?” Az emberek félbeszakajtották a munkát, hogy válaszolhassanak. „Azért, mert most háromhetven az euró, és így külföldön egy csomó minden olcsóbb, bezzeg nálunk meg nem!” – vágta rá hetykén egyikük, egy pirospozsgás bácsika. „Értem én, amit mondtok!” – felelte rá Taylor Swift. „Tehát amikor gyengébb a forint, nem veritek.” „Dehogynem, hogyne vernénk!” – felelte rá a bácsi – „akkor meg azért verjük ugyanígy, mert ne már, hogy a külföldiek járjanak ide vásárolgatni a nagy olcsóságba”!