TRAGÉDIA A DUNA ÉS A SOROKSÁRI ÚT KÖZÖTT

„Csütörtök dél körül Csepelről tartottam hazafelé és bár előre tudtam, hogy mire számíthatok, mint mindig, most is rosszullét fogott el, amikor megláttam a Duna-parton a Nemzeti Színházat. A színházhoz, illetve a 2002-es átadásához van valami közöm.

Amikor kiderült, hogy a megnyitón Szikora János rendezésében mutatják be a Tragédiát, rögtön kitört a hisztéria, Schwajda miért vállalta el az igazgatóságot, Szikora a rendezést, meg hát ugye, a liberálisok, meg úgy egyáltalán mindenki, aki kerülte a Fideszt, már eleve vért köpött, hogy a színház nem az eredeti helyén épült meg (ott most a Gödör van). Aztán amikor körvonalazódott, mit bírt felépíteni oda szerencsétlen Siklós Mária, akkor kitört az őrület.

Ami engem illet, valaki az SZDSZ köréből felhívott telefonon, hogy a Pesti Liberális Klubban vezessek vitát, a közönség és Szikora János között. Kiderült, hogy a magyar színháztörténet leghosszabb próbafolyamata végén lesz a bemutató és akkor eldöntöttem, hogy ezt a több, mint egy évet dokumentálni kellene. Az nem volt vitás, hogy régi barátomat, Kaiser Ottó fotóművészt kérem fel, de abban is biztos voltam, hogy nekem nem lesz időm minden próbán ott lenni, ezt a munkát tanítványomra, a rendkívül tehetséges Veress Krisztára bíztam. Matyi Dezső, az Alexandra tulajdonosa akkor örült meg az elképzelésemnek, amikor mondtam, hogy Schwajda, az igazgató, előre megrendelt, már nem emlékszem 600 vagy 1000 albumot, amit majd a premieren, az avatáson adnak ajándékba a nézőknek.

A premierről elég annyit, hogy megvolt a pofavizit, de ennél érdekesebb, hogy akkor kezdődött Bodrogi Gyula karrierjének új, ragyogó fejezete, amely ma is tart.

Az első társulati ülésen ott voltam én is. Szikora elmondta, hogy mit tervezek, azt is, hogy a fotós végig jelen lesz és dolgozik, és ha minden igaz, a premieren már ott lesz a kinyomtatott, gyönyörű fotóalbum. Kérte, hogy mindenki működjön közre, adjon interjút. A művészek áldásukat adták a tervemre.

A színház épületének átadására a 2002-es országgyűlési választások előtt, március 15. körül került sor. Megvolt a vastaps, lement a vasfüggöny, mögötte Schwajda György rövid beszédben köszönte meg a közreműködőket a világosítóktól a főszereplőkig.”

Nyitókép: You TUbe