A zárt kapuk politikája soha nem keresztényi

Lehet, hogy a pápa sem értette mit akar mondani, mikor kiforgatta János evangelista szavait, Hogy nem a Szentlélek beszélt belőle, az tuti...

Perintfalva kapuit ki kell nyitni végre!

Ez a tetves zsido ne ugasson bele abba, hogy mi kit engedunk be es kit nem! Huzzon haza Izraelbe s ott pofazzon, hogy engedjek be a sok szarabot Telavivba. Na ezert gyulolik a zsidrakot mindenhol, mert idegenszivu semmirekello hulladek csurhe. Petrinkafalvai jo pelda erre.

"A katolikus egyháznak a nyitott kapuk egyházának kellene lennie!" Na álljunk meg egy szóra! Elutasított-e eddig a katolikus, meg bármelyik nemkatolikus egyház bárkit is - legyen ateista, agnosztikus, nem keresztény vallású, hitben kételkedő vagy gyenge hitű ember vagy egyszerűen csak érdeklődő -, ha őszinte szívvel, jóindulatúan, becsületesen, az alapvető hittani ismeretek elsajátításának szándékával kopogtat/kopogtatott az ajtaján? És elutasítja-e azokat, akik hitetlenek vagy a hit iránt közömbösek, de egy szörnyű megrázkódtatás, lelki válság, elbizonytalanodás, öngyilkossági gondolat stb. esetén nem (vagy nem csak) pszichológushoz, hanem - lehet, hogy életükben először - a "papokhoz" fordulnak? A válasz: Nem utasítja el, az Egyház kapuja őelőttük is mindig nyitva áll. Mint ahogy a hívők, a gyülekezeti tagok előtt bármikor. Engem sem rúgott ki 35 évvel ezelőtt, amikor azzal állítottam be, hogy kiugráson gondolkodó ateista vagyok. És most vegyük sorra azokat, akiket a kőszívű egyház állítólag kirekeszt! A szenvedők? Hát őket, aztán soha nem utasítja el az egyház, egyáltalán nem is értem, hogy kerültek ide. Idegenek? Jöjjenek, csak tartsák tiszteletben a magyar emberek és a magyar egyházak szokásait, kultúráját! Menekültek? Egyáltalán mind menekült az, aki annak mondja magát? Vagy lehet, hogy tényleg menekült, mert a hazájában üldözték, esetleg pont azok üldözték, akiket előzőleg ő üldözött? De őnekik is legyen welcome, ha a magyar törvényeket megtartva, érvényes útiokmányokkal, nem erőszakosan, nem csalással, nem rossz szándékkal, nem terrorista szervezetek megbízásából, nem a hazájában uralkodó viszonyok Magyarországra hozatalának, nem nők megerőszakolásának és egyéb bűncselekmények elkövetésének szándékával akarnak hazánkba jönni. És főleg, ha önként vissza is akarnak térni a hazájukba, mihelyst megszűnnek az üldöztetésük okai. Szegények? Ugyanaz a helyzet, mint a szenvedőkkel, mikor utasította el őket az egyház? Minden eddigi kategóriákba tartozókra igaz, hogy személyválogatás nélkül megkapják az egyház legbecsesebb kincsét, amelyet az egyház, és egyedül csak az egyház, adni tud: az evangéliumot, vagyis a megváltás és a kegyelem hirdetését. Ha nem kell nekik, nem az egyház hibája. Meg az sem az egyház hibája, ha a megtérni nem akaróknak, kereszténygyűlölőknek, a keresztények ellen uszítóknak, a tudásukat, képességeiket az istentagadás propagálására használóknak, az Isten hívását szándékosan meg nem hallóknak vagy azt elutasítóknak, kigúnyolóknak nem kell az evangélium. Amíg ebben vannak, ne is zörgessenek az Egyház kapuján, mert csak kísérteni, provokálni akarnak! További kategóriák: A mások? Eleve eufemizmus, de jó hívjuk így. Hát ők is jöhetnek, kereshetik Istent, hallhatják Isten igéjét, a szentségekben is részesülhetnek (ugyanazokkal a feltételekkel, mint a "nem mások".) De ne akarják az "alternatív" életmódjukat és szokásaikat propagálni, ne várják, hogy a hívők ezt a normálissal azonos értékűnek fogadják el (a tolerancia türelmet, eltűrést jelent, nem helyeslést, befogadást)! Az életmódjukban maradva is Isten megváltott gyermekeinek számítanak, de legalább azt fogadják el az egyháztól, hogy az életmódjuk (nem a hajlamuk, orientációjuk) Isten előtt nem áll meg, ezért kérjék Isten irgalmát! Már hallom is: és a szociális egyház, jótékonykodás, a hajléktalanok ellátása, ételosztás stb? Szögezzünk le valamit rögtön: Erdő Péternek teljesen igaza volt, amikor kategorikusan kijelentette, az egyház nem jótékonysági intézmény. Hogy milyen intézmény az egyház? Isten igéjét tisztán hirdető és a szentségeket helyesen kiszolgáltató intézmény. Az összes földi intézmény közül egyedül az egyház tudja ezt. Ez persze nem zárja ki az egyház szociális munkáját, de soha nem lehet ez a fő feladat és nem veszélyeztetheti az alaptevékenységet. Nem mellesleg az egyházak minden karitatív tevékenységekből vastagon kiveszik a részüket. Már hallom is: az egyház ül a javakon meg a kincseken, ahelyett, hogy a szegényeknek adná. Hmmm... Ha mondjuk egy egyházközség értékesítené az összes értékes kegytárgyát, a befolyó pénzből hány rászorulónak és meddig tudna ételt osztani. Nem sokáig. És utána mi lesz? Arról nem is beszélve, hogy egy kegytárgy nem öncélú tárgy: az Isten tiszteletének az evangelizálásnak az eszköze. Magasabb és nemesebb célt szolgál, mint a közétkeztetés. És, ha már konkrétan a templomkapukról van szó. Az nem szeretetlenség, nem kirekesztés, ha csak meghatározott időben van nyitva, alkalmazkodva a templomon belüli mise- illetve istentiszteleti rendhez. A templom nem nappali melegedő, nem pihenőhely. Akinek az egyháztól erre van szüksége, az kopogtasson egy egyházi fenntartású szociális intézmény ajtaján. Ha esetleg nem engedik be, nem biztos, hogy az intézmény hibája.