„Május 10-én Gálvölgyi János egyik lánya, Eszter felhívta a mentőt, amely 41 percig nem jött, holott nyomatékosan közölte velük, hogy apja nehezen kap levegőt és félrebeszél, ezért nem vártak tovább, s bevitték a hozzájuk legközelebbi Városmajor utcai szívklinikára. Kissé hosszabban másik lányától, Dorkától:
»9 óra 40-kor hívott a nővérem mentőautót az édesapánkhoz, aki nagyon rosszul volt. A mentőket felhívta, és mondta, hogy nem kap rendesen levegőt és félrebeszél. Ekkor apámhoz siettem. Fél tizenegy körül felhívtam a mentőket, hogy hol van a mentőautó, mert az édesapám láthatóan tényleg nagyon rossz állapotban van, azt mondták, hogy még nem sikerült elindítaniuk az autót. Megpróbált az úriember beszélgetni velem, hogy hogy érzi magát az édesapám, de elmondtam neki, nem értek hozzá, hiszen nem vagyok orvos, amit látok, hogy nem kap rendesen levegőt és félrebeszél. Valóban emelt hangon mondtam mindezt. Ekkor közölte, hogy velem nincs mit beszélnie, és rám tette a telefont.«
Május 11-én az Országos Mentőszolgálat szóvivője, Győrfi Pál:
»Beérkezett egy hívás, ami arról szólt, hogy rosszullét miatt kérik a mentőt. Utána, mivel aki hívott minket nem ott tartózkodott, ahol a beteg, ezért a mentésirányítók visszahívták azt a hozzátartozót, aki ott volt a beteg mellett, hogy pontosítsák, hogy milyen állapotban van, mik a tünetek. És úgynevezett P2-es sürgősségi kategóriába sorolták az esetet, ami nem a közvetlen életveszély kategória.«
Hát ez teljesen életszerű, valaki a családból felhívta őket: Mentők? Jöjjenek, az apám rosszul van. Én ugyan nem ott vagyok és fogalmam sincs, hogy mi a baja, de ez ugye elég ahhoz, hogy rögtön kijöjjenek? Ez egy állítás és egy tagadás. Könnyen utána lehetne járni, ha megnéznék a beszélgetés rögzítését és nevek nélkül közreadnák. Vagy nincs ilyen? Miközben, ha felhívok egy céget, hogy elromlott a kávéfőzőm vagy a fűnyíróm azzal kezdik, hogy a beszélgetést öt évig őrzik. Nem lehetne ezt ilyen bagatell életveszélyekben is megtenni? A mentőknél húsz évig dolgozott Kunetz Zsombor szerint ugyanis: »minden kultúrországban, ha valakinek légzési nehézsége és/vagy tudatzavara van, az azonnali mentőküldést kíván.« Már ha mi azok vagyunk. Bár a doktor úr határozottan leszögezte, ha hibáztak, nem a diszpécseren kell elverni a port, hanem az egész küldési rendszeren.