Történelmi lecke nagyköveteknek

„Még gimnazistaként hallottam a történetet egy európai követről, aki valahol messzi tájakon, egy számára egzotikus országban képviselte a hazáját. Feltámadt benne a vágy, hogy tájékozódjon kissé a bennszülöttek dolgairól, és felkereste őket egy tolmács segítségével. Hosszasan beszélgettek, a tolmács lelkiismeretesen fordított, mégis a szavak, a kifejezések, az utalások nem álltak össze a követ fejében. Úgy döntött, megtanulja a helyiek nyelvét, s legközelebb már közvetítő nélkül kommunikált velük. Azonban így sem járt jobban. A mondatokat értette, de a megannyi szimbólum, átvitt jelentés miatt továbbra sem boldogult. Így hát rászánt újabb éveket, hogy megismerje a kultúrájukat, vallásukat, történelmüket, szokásaikat, mítoszaikat, s így végre, hosszú-hosszú idő után már szinte tudott velük érdemben beszélgetni.

Ateisták adnak számunkra iránymutatást a hitről és keresztényi kötelességről, más kontinensről érkezett fiatal állam diplomatája magyarázza nekünk a történelmünket. A bicskanyitogatóan magabiztos, a bennszülöttekkel csak tolmács útján érintkező Pressmann nevetségessé téve magát előbb 56-ra, majd 45-re emlékezik, nem tudván, hogy azok a ruszkik, akiket mi a forradalomkor hazaküldtünk ugyanazok voltak, akik Pressmann szerint felszabadítottak bennünket. Nem érti a gondolkodásunkat, motivációinkat. (Ebben rokonlelkek a hazai baloldallal. Jó példa volt erre Hiller István esete, aki latinul szólalt fel a parlamentben, azt sugallva, hogy a vármegye – és egyéb történelmi elnevezések – visszahozatala után majd a latin fog következni. Ez azonban egy nemzeti pártnak sosem jutna eszébe, ugyanis a vármegye történelmünk, szuverenitásunk, identitásunk része, amit erőszakkal vettek el tőlünk idegen megszállók, míg a hivatalos latin nyelvet – amely éppenséggel a globalizmust jelképezte – mi magunk cseréltük le 1844-ben a magyarra.)

Pressmanntól ugyan nem várjuk el a teljes tájékozódást, nem érdemes arra a kis időre nagyon elmélyednie a tradícióinkban, de egy rövid, hevenyészett listát esetleg átolvashatna. Ezért összeállítottam egy felületes tájékoztatást Magyarországra akkreditált amerikai nagyköveteknek a történelmünkhöz való viszonyunkról.”

Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd