„Amennyiben Böjte Csaba valahol az oktatás határvidékén képzeli el a jövőjét – jelentős részben magyar adófizetők pénzéből finanszírozva –, akkor talán érdemes ezt a tényt szem előtt tartania: léteznie kell olyan közcéloknak és közmegegyezéseknek, amelyeket világnézettől függetlenül mindannyian elfogadunk. És annak hogy az állam méltó legyen legalább a minimális mértékű bizalomra az állampolgárok részéről, mindenképpen ilyen közcélnak kell(ene) lennie.
Természetesen nincs azzal semmi probléma, ha a nevezett úr gyermekekkel együtt imádkozik egy elítélt polgártársunk lelki üdvéért, vagy akár szabadulásáért: a Fennvalónak minden bűnös lélek egyformán fontos. A gondot az »ártatlan« minősítés jelenti egy terrorista cselekedetekért börtönben ülő radikálissal kapcsolatban. Azt, hogy Budaházy György ártatlan-e, érvényesen csak a bíróság mondhatja ki. Kimondta: jelen állás szerint nem az.
Meg esetleg még valakik aki mindannyiunk fölött ítél majd egyszer, de aki helyett Böjte Csaba ugyanúgy nem nyilatkozhat bűnösség illetve ártatlanság dolgában, akárcsak a bíró helyett. Amúgy minden rabságban lévő magyarra – és különösen a gyermekeikre – abszolút ráfér az ima, ebben Böjtének igaza van. Csak ha lehetséges, ne vegye át az egyház a független igazságszolgáltatás szerepét (még a nyilvános kommunikációban, a látszat szintjén sem), mert abból soha nem sült még ki semmi jó a történelem folyamán sem ebben az országban, sem máshol.”
Fotó: Földházi Árpád/Mandiner