A harc folytatódik

„Varsóban például Biden azzal vádolta Oroszországot, hogy ki akarta éheztetni a világot, amelyet a nyugati koalíció mentett meg a szegénységtől. Ezzel szemben az igazság az, hogy a Nyugat próbálta blokkolni az orosz gabona- és műtrágya exportot, míg Moszkva ennek ellenére növelte a szállítást, és a szankciók miatt a világ kikötőiben rekedt rakományait felajánlotta a harmadik világ országainak. De a török közvetítéssel kialakított gabona folyosón sem Afrikába jutott az ukrán gabona nagy része, hanem Európába, és közvetítők kezébe.

»Az sem igaz így, hogy a Kreml Ukrajnával kapcsolatos tervei összeomlottak, hiszen az orosz erők az ország területének 18 százalékát ellenőrzik, és most éppen néhány lépésre vannak Bahmut bevételétől«.

De felhozhatnánk azt is, hogy egy évvel ezelőtt Joe Biden garantálta, hogy az orosz gazdaság néhány hónap alatt romokban lesz. Ehhez képest a GDP csupán 2,1 százalékkal csökkent, miközben az ukrán gazdaság tényleg összeomlott, az állam pedig csak a folyamatos külföldi pénzügyi segítség miatt nem jelent csődöt. Említhetnénk még az Ukrajnának ígért fegyvereket is, hiszen a nagy harckocsi felajánlás a valóságban igencsak összezsugorodott, az amerikai Abramsek pedig legfeljebb jövőre érkeznek meg. Azt viszont elhisszük, hogy Joe Biden tényleg otthon érezte magát Kijevben. Ez azonban nem igazán jó hír a szuverenitását a Nyugat kezébe letevő Ukrajnának.

»A két beszédből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a felek egyelőre nem akarnak egymással tárgyalni, és a győzelem reményében hosszú háborúra készülnek«

Erre utal, hogy a NATO látványosan erősíti a keleti szárnyát, potenciális ütköző zónává téve ezzel Közép-Európát, Washinton pedig tovább bővíti már eddig is jelentős mintegy 5-5 ezer katonát befogadó lengyelországi és romániai bázisait.  Ebbe a hangulatba csak belezavart a pekingi béketerv, amely leginkább magáról Kínáról, a globális hatalmi törekvések megjelenítéséről szól. Kína aktivizálódása egyébként két szempontból is aggasztja Washingtont. Egyrészt így nehezebb lesz Kínát is leválasztani Európáról, másrészt attól tart, hogy Peking immár nem csupán közvetetten, hanem közvetlenül is támogatja majd Moszkvát. Ez ugyanis a háború elhúzódásával érezhetően gyengíteni fogja az Oroszország kivéreztetésére koncentráló nyugati koalíciót. Megértette ezt a NATO főtitkára. Jens Stoltenberg a két beszéddel egyidőben immár nem plafonként, hanem minimumként nevezte meg a tagok számára a GDP 2 százalékát, mint a védelmi kiadásokra fordítandó arányt.”

Nyitókép illusztráció. Fotó: IGNACIO MARIN / ANADOLU AGENCY / ANADOLU AGENCY VIA AFP

***

***