A gondolkodó magányossága

Nem oroszbarátok, hanem a tények barátai... http://keresztenyszocialis.blogspot.com/2022/05/az-usa-vilaghaboruja-ukrajnai.html?view=magazine

Laci ez sokkal 1szerübb. Ők tudják ,hogy oroszok a barátaink. Azt nem tudják ,hogy a feleségeik a mi barátaink . Minden éjjel nagyokat sikítanak.. még Még igen igen Ha ,már ilyen tájékozottak..-

Laci,csak követitek a gazdátok,a csüngőhasú orosz-csicskaságát..:)

"Abban az országban, amelyiknek a szabadságát éppen az oroszok tiporták le többször is a történelem folyamán..." Akkor Néző úrnak is elmondom. Így van, oroszoztunk, ruszkiztunk fiatal korunkban (a magam részéről nem akartam megtanulni a 'megszállók nyelvét', úgy utáltam őket), ám épp ebben a helyzetben, a kelet-európai szláv néprészek háborúskodásának idején kell történelmileg nagyon pontosnak lennünk: 1849-ben a Habsburg császár rimánkodott az orosz cárnak segítségért. Az oroszok idejöttek, elvégezték a munkát és távoztak. A megtorlást az osztrákok végezték el, az oroszok távoli fejcsóválása mellett. Nem az oroszok verték le a szabadságharcunkat, hanem az osztrák császár. 1945-ben nem az oroszok szálltak meg bennünket 45 évre, hanem a kommunisták birodalma. Oroszország akkor már csak egy része volt ennek a birodalomnak, amelynek a mindenható zsarnoka, Dzsugasvili nem is volt orosz, bár ez nem is számított, mert akkor csak az számított, hogy a kommunista világmegváltást szolgálták és világuralomra törekedtek. Ennek nevében foglaltak örök pozíciót nálunk, és ahol csak tudtak, máshol is. (A megszállást, kirablást és nők megerőszakolását pedig speciel az 'ukrán front' nevű alakulatok hajtották végre, amelyekben mai értelemben nem is oroszok voltak többségben.) 1956-ban úgyszintén a kommunista párt vezetői döntöttek a katonai beavatkozásról és a birodalom mindenféle nációjú katonái hajtották végre a parancsot, a Dunánál keresve a Szuezi csatornát. És, ha visszább megyünk a történelemben, azt kell megállapítanunk, hogy az orosz birodalom nem tekintette a Kárpát-medencét a saját érdekszférájának. Legközelebb ehhez a 19. század második felében volt, amikor itt voltak a keleti határainknál, megszállva tartották Lengyelország központi területeit, az érdekszférájukba vonták a Balkánt, megromlott a viszonyuk a Habsburg Monarchiával és ezerrel nyomták a pánszláv ideológiát a cseh és szlovák régióban. Tartottunk is tőlük, nem alaptalanul.