1. Az állam által finanszírozott értelmiségi pályákon nagyfokú jövedelemvesztés zajlik, mert a gazdasági felfutás éveiben a nagy szolgáltató, gondokoskodó értelmiségi csoportok közül csak néhányét, például az orvosok bérét rendezték.
2. Az állami támogatással pörgetett szektorokban (például az építőiparban) igen jelentős jövedelemnövekedés történik, ami a szakik világára is kihat. A világban zajló termelékenységi forradalomba bekapcsolódó cégek (a gazdasági centrumokban tervezni és értékesíteni, a periférián termelni tudók), szintén magas profitra tesznek szert, és ez az alkalmazottjaik jövedelmére hatással van. A szakik felemelkedése nem minden kétkezi munkást érint, a legszegényebbek zöme továbbra is ebből a rétegből kerül ki, mert a kékgallérosokra nagyfokú jövedelmi differenciálódás a jellemző. Más értelmiségi csoportokat is érint a lecsúszás, például a szociális munkásokat.
3. A folyamatokra döntő hatással van a garantált bérminimum fogalma, amit a hétköznapokban szakmunkás minimálbérnek neveznek. Valójában a szakmunkás minimálbért alkalmazzák a diplomásokra is, és ennek ma már legalább akkora hatása van a közszolgálati értelmiség életére, mint a szakikéra. A következmény az értelmiség és a szakmunkástömegek bérének összecsúszása.”