Szép új világ: lehet-e hitlerezni a Facebookon?

Nemrég közöltünk egy tudósítást egy MCC-ben szervezett történészi vitáról Pritz Pál és Szakály Sándor között. A 20. századi magyar történelem ismert szakértői egy szerteágazó beszélgetésben vitatták meg a magyar történelem legnagyobb sorsfordulói közé tartozó 2. világháborús időszakot.

Szóba kerültek a korabeli magyar-német kapcsolatok, a bécsi döntések, a magyar hadsereg világháborús felkészültsége, s az is, mit gondolt Adolf Hitler a magyarokról.

Mindig érdekes és történelmileg lényeges kérdések ezek, nyilván, s ezzel olvasóink is egyetérthetnek.

hogy miként is mozgott Magyarország abban a nácizmus és sztálinizmus által sújtott, kényszerpályákkal terhelt korban.

Mit tesz aztán egy szerkesztőség? Igyekszik olyan címet és illusztrációt találni, ami felkelti az érdeklődést – úgy, hogy nyilván ne essen a bulvárosodás csapdájába se.

„Hitler eleve utált bennünket” – volt egyáltalán esélyünk a világháborúban? – ez lett végül tudósításunk címe, illusztrációul pedig Hitler és Horthy egyik közös, ámde kétfelé néző fotóját tettük ki.

Mindez nyilván egy újság mindennapi működésének természetes része, logikus döntésekkel.

Ámde: 2022-t írunk, és van egy olyan dolog, amit úgy hívnak, hogy Facebook. Aminek pedig vannak jobbára íratlan és simán gumiszabálynak nevezhető elvárásai a rajta megosztott tartalmakról.

Így aztán részletesen és hosszan vitatkoztunk szerkesztőségünkben, hogy

a láthatatlan és megszólíthatatlan cenzorok nem fogják-e időszakosan vagy véglegesen lekorlátozni, letiltani oldalunkat. Amivel nyilván egy fontos közvetítő csatornát veszítenénk el.

Olvasóink talán emlékezhetnek tavalyi történetünkre, amikor is egy Toroczkai László március 15-ei, legális magyar párt megválasztott elnökeként elmondott, nyilvános beszédéről szóló hírünk miatt korlátozott le minket jelentősen és tartósan a Facebook. Nem akkor, amikor e hírt publikáltuk, hanem vagy fél évvel később.

Ahogy akkor figyelmeztetést kaptunk amiatt is, hogy lehetőleg kerüljön Rod Dreher amerikai keresztény-konzervatív, egyébként mérsékelt jobboldali nézetekkel rendelkező szerző szemlézését is a Facebookon, mert azért is jöhet a bünti.

Lassan egy év is eltelt már azóta, de lapunk azóta is korlátozás alá, „pirosba” esik a Facebookon.

amit amiatt kaptunk, mert újságként magyar és külföldi közszereplők közérdeklődésre számot tartó,nyilvános megszólalásairól hírt adtunk.

Ami egy újság alapvető feladata.

Alapvető feladata egy magyar közéleti lapnak az is, hogy történelmünk fordulópontjairól, legfontosabb és legdrámaibb időszakairól hiteles cikkeket írjunk, magas szintű történészi megszólalásokat, mi több, az egészséges, értelmes tájékozódáshoz szükséges vitákat is idézzük, azokról tudósítsunk. Ez történt a mostani Pritz–Szakály-vita megírása kapcsán is.

És aztán meg kellett vitatnunk, hosszasan kellett gondolkodnunk, hogy kimehet-e a hitleres cikkünk a Facebookra.

Vagy inkább ne tegyük ki, mert akkor jöhet a büntetés.

Döbbenetes és elfogadhatatlan, hogy idegen óriáscégek megfoghatatlan tartalmi szabályai miatt a tabusítás és öncenzúra felé mozduljanak el a világ újságjai. A közösségi média nyilvánossága, az olvasók tájékoztatása helyett az elhallgatások spirálja indulna így be, tudásunk szélesítése és az eltérő álláspontok megismerése helyett a tabukra épülő tudatlanság terjedne.

Szerkesztőségünk végül úgy döntött: megosztja a Facebookon a magyar történészvitáról szóló cikket.