Kövér, a rendes

„Nem akarok tehát Kövér lehetetlen gondolatival foglalkozni, fogadtam meg magamban, de lám, a fogadalom nem tartott sokáig. Úgy látszik gyenge és erőtlen vagyok az országgyűlés elnökével szemben, lám megint térdre – vagy számítógéphez – kényszerít. A kényszerítő erő még a hét elején, a parlamenti ülés alatt jelentkezett, elsodorta engedékenységemet, lankadó figyelmemet. Elsodorta, mert hát Kövér úr képes volt megújulni, eltérni korábbi önmagától, valami egészen eredetit, váratlant nyújtani.

No nem, nem kezdte el ajnározni az ellenzéket, nem vette vállára Gyurcsány Ferencet, még csak a szót sem vette el senkitől – legyünk megint igazságosak: egy alkalommal rászólt a kormánypárti képviselőkre is –, szóval semmi ilyet nem tett. Az sem zökkentett volna ki elhatározásomból, hogy a Hír-tv-nek nyilatkozva lényegében tisztességtelennek nevezte a tiltakozó pedagógusokat, szerinte ugyanis a tisztességes pedagógusok nem a fizetésüktől teszik függővé a teljesítményüket.

Lássuk be: ez a mondat, ez a gondolat egyáltalán nem lóg ki a kövéri életműből, legalábbis abból a teljesítményből, amelyet, immár kormánypárti politikusként, letett az asztalra. Ez a munka egyébként, innen kívülről nézve, nehezen megítélhető, hogy miből áll, már azon kívül, hogy időnként beül és levezeti – a maga sajátos módján – az üléseket, vagy különböző rendezvényeken reprezentál. Ne várják tőlem, hogy mindezt minősítsem, az azonban kétségtelen: neki úgy emelkedett rendre a fizetése, hogy ezért nem kellett külön demonstrálnia. Ebből pedig az következne, hogy ő bizony mindig tisztességes volt, amit nincs jogunk kétségbe vonni.”

Nyitókép: Szigetváry Zsolt/MTI