Figyelmeztetés ez mindenkinek: ennyire lehet megbízni a céges politizálásban, pont ugyanennyit érnek a Nike meg a Disney dagályos hitvallásai, ennyit számítanak ezek a szívszorító és lélekemelő ügyek a dúsgazdag, de telhetetlen tulajdonosoknak. Kár az illúzióért Elon Musk iránt: ő is üzletet lát ebben, és üzletet fog akkor is, amikor egy nap valaki megtalálja egy kivételes ajánlattal – mondjuk a cége értékének a másfélszeresét kínálja.
A félidős kongresszusi választás előtt nagy lehetőség ez a republikánusoknak, akik a múlt évben sikeres kampányaik középpontjába a Black Lives Matter mozgalom kritikai fajelméletét és az LMBT-ügyeket állították – az viszont nyitott kérdés volt, hogy a Szilícium-völgy mit enged ebből az üzenetből eljutni az amerikaiakhoz. Az biztos, hogy mostantól többet. A közösségi média világában hatalmas változást hozhat, hogy a kultúrharc jobboldalának is lett egy olyan eszköze, ahol nem lehet elnémítani, és meg is hálálják majd az űrmilliárdos tulajdonosnak, amikor ambiciózus szélhámosságaihoz további állami forrásokat igényel, és az unortodox piaci művelet a politikán keresztül busásan megtérül.
Akárhogy is, ez a hír inkább jó: Elon Musk megígérte, hogy a birtokába vett felület híreit szelektáló algoritmus nyilvános lesz, a felhasználók tehát végre hozzáférnek majd ahhoz a tudáshoz, hogy mi és miért kerül a szemük elé. Én ennél radikálisabb vagyok: úgy gondolom, hogy ezeknek az algoritmusoknak nem pusztán transzparenseknek, hanem az államok által szabályozottaknak kellene lenniük – de első lépésnek ez azért elég jól hangzik.
Elon Musk azt ígéri, hogy kevesebb cenzúra lesz, és hogy a Twitter a jövőben csak azokat a tartalmakat üldözi majd, amelyek jogszerűtlenek.
Remélem, nem hazudik, de e téren is csak az nyugtatna meg, ha az ehhez hasonló óriáscégek számára a törvények betartása nem pusztán egy lehetőség lenne, hanem az államok és azok bíróságai felállítanának egy olyan jogorvoslati rendszert, amely biztosítja, hogy a szabad szólás ne kegy és ne szeszély, hanem jog tárgya legyen.