A nyilvánosság előtt kérjük az élő Istent arra, hogy megbocsássa súlyos, elviselhetetlen vétkeinket.
„Kedves Testvérek!
A müncheni és freisingi egyházmegye zaklatási ügyeivel kapcsolatban 2022. január 20-án megjelent jelentés kapcsán kikívánkozik belőlem egy személyes szó mindannyiuk felé. Mert még ha csak öt évig is lehettem München és Freising püspöke, a Münchenhez mint hazámhoz való kötődés továbbra is fennmarad.
Először is szívből köszönetet szeretnék mondani. A tudat átfésülésének és a reflexiónak ezekben a napjaiban olyan sok bátorítást, olyan sok barátságot és olyan sok bizalmat kaptam, amennyit korábban el sem tudtam volna képzelni. Különösen annak a néhány barátnak szeretnék köszönetet mondani, akik megfogalmazták a kancellária részére leadott nyolcvankét oldalas állásfoglalásomat, amit egyedül nem tudtam volna megírni. A kancellária kérdései alapján közel nyolcezer oldalnyi digitális dokumentációt kellett átolvasni és kiértékelni. Ezek a munkatársak segítettek nekem áttanulmányozni és kiemelni a majdnem kétezer oldalas jelentést. Az eredményt a levelemhez csatolva hozzuk nyilvánosságra.
E napok gigászi munkája – az állásfoglalás kidolgozása – során elnéztünk valamit, ami az 1980. január 15-én tartott rendi ülésen való részvételemhez kapcsolódik. Ez a hiba, ami sajnálatos módon megtörtént, nem volt szándékos, és reményeim szerint ezért megbocsátható. Gänswein püspök útján ezt már a 2022. január 14-én kelt sajtóközleményemben is tudattam. Az ügy iránti gondosságunkon, ami e barátok számára magától értetődő parancs volt, mit sem változtat. Az, hogy ezt a hibát arra használták fel, hogy kétségbe vonják a hitelességemet, sőt, hogy hazugnak állítsanak be engem, övön alul ért engem. Így még megindítóbbak számomra a bizalom szavai, a bátorítás bizonyítékai és megható levelei, amik olyan sok helyről elértek hozzám.
Különösen hálás vagyok a bizalomért, a támogatásért és az imáért, amit Ferenc pápa személyesen adott nekem. Végül szeretnék köszönetet mondani a Mater Ecclesiae kolostorben [XVI. Benedek pápa rezidenciáján – a szerk.] élő kis családnak, akiknek a jelenléte a boldog és a nehéz órákban is megadja nekem azt a tartást, ami visel engem.
A köszönet szavait azonban a bocsánatkérés szavainak kell követniük. Mind jobban és jobban megérint, hogy a mise kezdetén, amikor az Úr a szavát és saját magát adja nekünk, az egyház napról napra elismeri a bűneit és bocsánatot kér. A nyilvánosság előtt kérjük az élő Istent arra, hogy megbocsássa súlyos, elviselhetetlen vétkeinket. Jól tudom, hogy az »elviselhetetlen« szó nem mindig és nem mindenkinek jelenti ugyanazt. Minden nap felmerül bennem a kérdés, hogy talán nem ma kellene elviselhetetlen vétkekről beszélnem. Az vigasztal, hogy bármilyen nagyok is ma a vétkeim, az Úr megbocsát nekem, ha hagyom neki, hogy áttekintsen engem, és ezáltal képes vagyok önmagam megváltoztatására.
Minden, papok által szexuálisan bántalmazott emberrel való találkozómon szembe kellett néznem ennek az elviselhetetlen bűnnek a következményeivel, és megtanultam, hogy akkor vonódunk be igazán ebbe a bűnbe, ha át akarunk nézni rajta, vagy nem viszonyulunk hozzá a kellő határozottsággal és felelősséggel, ahogy ez már túl sokszor megtörtént és megtörténik. Ahogy ezeken a találkozókon is, most is csak a mély szégyenemet, a hatalmas fájdalmamat és az őszinte bocsánatkérésemet tudom a szexuális bűncselekmények áldozatai felé kifejezni.
Nagy felelősséget viseltem a katolikus egyházban. S még ennél is nagyobb a fájdalmam a hivatali időm alatt elkövetett hibák miatt. A szexuális erőszak minden egyes esete szörnyűséges és jóvátehetetlen. Mélyen együttérzek a szexuális zaklatás minden áldozatával, és minden egyes esetet nagyon bánok.
Egyre jobban megértem azt az iszonyt és félelmet, ami elhatalmasodott Krisztuson az Olajfák hegyén, amikor meglátta mindazt a szörnyűséget, amit ki kellett állnia. Az, hogy a tanítványok eközben alhattak, sajnos ugyanaz a helyzet, ami ma ismét fennáll, és ami által én is érintettnek érzem magam. Ezért csak az Úrhoz könyöröghetek, és csak az összes angyalokat és szenteket, és titeket, Testvéreim, kérhetlek arra, hogy Istennél, a mi Urunknál imádkozzatok érettem.
Hamarosan életem végső bírájának színe elé járulok majd. Még ha hosszú életemre visszatekintve sok okom is van a félelemre és a riadtságra, mégis bizakodom, mert szilárdan hiszek abban, hogy az Úr nem csupán igazságos bíró, hanem egyben az a barát és testvér is, aki elégtelenségeimet már maga is megszenvedte, s így bíróként egyszerre az ügyvédem is.
Az ítélet órájára tekintve válik csak igazán egyértelművé számomra a kereszténység kegyelme. Ez az ismeretséges, s igen, a barátságot is ajándékozza nekem életem bírájával, és így enged át a halál sötét kapuján. Újra eszembe jut, amit János a Jelenések könyvében ír: teljes nagyságában látja az Emberfiát, és úgy zuhan össze előtte, mintha halott lenne. De ő ekkor ráteszi a kezét, és azt mondja: Ne félj, én vagyok az…
Kedves Testvéreim, ennek szellemében áldalak mindannyiótokat.
XVI. Benedek”
Fotó: GABRIEL BOUYS / AFP
„Isten sosem fárad bele a megbocsátásba” – ha csak annyit ér el a Café Francesco, hogy ez a falára írt üzenet bevésődik a szívekbe, már megérte.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Aztán hátat fordított és elsétált.
Mit jelent a „könnyek adománya”? Miben különbözik a hétköznapi sírástól? Mi haszna van belőle a hívő embernek? Interjúnk Laki Zoltánnal, a Sursum Kiadó vezetőjével.
„Példamutató módon kitűnt a buzgóságával.”
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
A Terror Háza Múzeum főigazgatója szerint soha nem fog létrejönni egy Orbán Viktor–Magyar Péter-vita.
Mentsd meg Amerikát! címmel jelenik meg rövidesen a januárban hivatalba lépő amerikai elnök új könyve.
