„»A legforróbb hely a pokolban azoknak van lefoglalva, akik az erkölcsi válság idején megőrizték semlegességüket« (Dante Alighieri)
Ma Európában válságban van a keresztény értékrend, az abból fakadó emberkép, válságban van a természetes család és a Jézus tanítására épülő keresztény erkölcs – a volt finn belügyminiszter asszonyt bíróság elé állították Helsinkiben, mert Pál apostolt idézte egy vitahelyzet során, egy olyan pszichológust aki pedig asszisztál egy lelkében sérült fiatal »nemváltásához«, hősként ünneplik. Micsoda fenekestül felfordult világ!
Elsősorban az írástudók, a világ eseményeit követő, azt elemezni képes értelmiségiek, a tudomány, a művészet és az egyház képviselőinek felelőssége volna, hogy szót emeljenek mindezek ellen és ébresztőt fújjanak torz világunkban, irányt mutassanak minden jóérzésű embernek. Ehelyett – kis kivétellel – némán, szemlesütve meghúzzák magukat félelemből vagy kényelemből, esetleg érdekből fejet hajtva nyilvánvaló hazugságok, Isten- és emberellenes ideológiák előtt.
Hol hallható a tudomány képviselőinek vagy épp a ma sztrájkoló pedagógusoknak a szava a gyerekek szexuális nevelésével kapcsolatban?! Miért nem olvassuk nap mint nap orvosok, biológusok, tanárok, társadalomtudósok, papok és lélekgyógyászok leleplező erejű szavait, felháborodott nyilatkozatait arról a mérhetetlen veszélyről, amely a gyermekeinkre leselkedik, és ami, ha nem vigyázunk, ugyanolyan kontrollálatlanul terjed majd itt is, mint Nyugat-Európában.
Pedig mindez nem lehet pártpolitikai szimpátia kérdése, mert túlmutat e napi ügyeken, az erkölcs, a közösség működési rendje sorskérdés. A közelgő népszavazásban elénk tárt kérdések tétje pedig gyermekeink, unokáink személyes boldogsága, amely törékeny tünemény, ártó ideológiák, torz emberképek bámulatos eredményességgel tehetik tönkre. Ha hallgatunk. De ha már a gyermekeink jövője sem ébreszt felelősséget, és nem bírja szóra a szellem embereit, mit remélhetünk?!”
Nyitókép: Mandiner/Ficsor Márton