„A baloldali filmes elit újra közpénzt kapott arra, hogy filmet forgathasson, és élt is a lehetőséggel. A Legjobb tudomásom szerint tele van halálgagyi aktuálpolitikai utalásokkal: a főszereplő és két barátja egy »I stand with CEU« felirat alatt sörözik, de még az is kiderült, hogy Magyarország szar hely, hiszen mindenki Nyugatra szeretne menni. Kár érte, mert akár még valami jó is kikerekedhetett volna belőle. A liberális kultúrfigurák azonban ezúttal sem bírtak magukkal.
Ki adja vissza azt a két órát az életemből, amit arra szántam, hogy megnézzem a Legjobb tudomásom szerint című filmet? – járt a fejemben a gondolat, amikor kiléptem a Művész ajtaján csütörtök este.
Megjegyzem, szeretek moziba járni, a magyar alkotásokat pedig – legyenek azok materiálisak vagy szellemiek – minden esetben támogatom. Ez a film azonban sajnos nem érdemli meg ezt a hozzáállást. De lássuk, miről van szó!
A film első harmadában megismerkedünk a két főszeplő, Nóra és Dénes felső középosztálybeli életével, és megtudjuk, hogy a kedves, jól szituált pár éppen egy gyermek örökbefogadására készül. Már ekkor feltűnő volt, hogy a forgatókönyvírók nem voltak a helyzet magaslatán, a párbeszédek meglehetősen gyengére sikerültek.
Azok, akik látták a Díler című filmet, most rácsodálkozhatnak arra, hogy sikerült kicsikarni a színészekből ugyanazt a rezignált, színtelen hanghordozást. A rendező talán kompenzálni akarta a komoly hibát, ezért itt-ott ügyesen elrejtett ellenzéki és aktuálpolitikai utalásokat.”
Nyitókép: Facebook