Orbán Balázs kulcskérdésekről egyeztetett az Egyesült Államok megválasztott alelnökével
A miniszterelnök politikai igazgatója telefonon beszélt JD Vance-szel.
Igenis van vita, ez nem hiányzik a magyar politikából. Interjú.
„A 2010-es választás óta kormányzati döntésekre belülről rálátó kör nem, vagy csak nagyon ritka esetekben állt szóba azokkal, akik vele nem értenek egyet. Ráadásul nemcsak azokkal, akik az ellenzéki politikát nyíltan viszik, hanem az úgymond középen állókkal se. Azt látom, hogy az elmúlt fél év ebben változást hozott, beindult a kommunikáció. Ennek milyen politikai stratégiai oka van?
Én nem látom ezt ennyire élesen. Az elmúlt években rengeteg beszélgetésen, vitán, interjún vettem részt, nagyon sokszor baloldaliakkal vitatkozva, és a legtöbb esetben elhangzott, hogy nincs valódi vita, nincs kommunikáció. Ezt körülbelül tizennyolcszor hallottam az elmúlt négy évben.
Bocsánat, de mi pedig a sajtó oldaláról tizennyolcszor vagy többször kértünk válaszokat a különféle kérdéseinkre kormányzati szereplőktől, de sohasem kaptunk és kapunk. Sokszor a jogos szakmai kérdésekre sincsenek írásos válaszok. Ez miért van?
»A magyar közélet polarizált« – ez is el szokott a másik oldalon hangozni. Nyilván nem lehetne polarizált, ha a két oldal között nem lenne vita. Azt, hogy nagyon nagyok a véleménytávolságok, csak akkor tudjuk megállapítani, ha ezek ütköznek. Ilyen ütközési felületek márpedig léteznek a magyar közéletben. Tehát igenis van vita, ez nem hiányzik a magyar politikából.
Ez a terep a kormányzati szócső nyilvánossága és a liberális ellenzéki sajtó egymás közötti harcában nyilvánul meg. A G7 egyik oldalhoz se tartozik, én tehát ebből a nézőpontból vetettem fel a kérdést.
Akkor lépjünk kicsit vissza, mert szerintem sokkal érdekesebb az a két tendencia, ami a nyilvánosság tekintetében ma a világon megfigyelhető. A közösségi média megjelenése alapvetően megváltoztatta a sajtónak azt a politika közvetítési és értelmezési monopóliumát, mely korábban megvolt, és minden egyes technológiai ugrásnál megmaradt. Ez a politikusokat is lépéskényszerbe hozta, mert rájöttek, hogy saját közösségimédia-felületekkel nincs szükség közvetítő közegre ahhoz, hogy az üzenetük eljusson a választópolgárokhoz, hiszen direkt módon tudnak velük kommunikálni.”