„Olvasom, hogy férfi nyerte a Miss Silver State szépségversenyt. Pontosabban olyan nő, aki eredetileg férfi volt. Hogy most minek mondja magát, az mindegy. Én is mondhatom magamról, hogy Han Solo vagyok, de senki nem venné komolyan.
Igazság szerint igazságtalan a világ az elmebajokkal. Nem egyenlő a megítélésük. Ha valaki Szabó Elemér létére kijelenti, hogy ő Napóleon, és ezt hirdeti úton-útfélen, akkor elmebetegnek nyilvánítják. Ha egy férfi kijelenti magáról, hogy ő nő, akkor meg ünneplik, és ha bárki megkérdőjelezi az identitását, azt meghurcolják, és tönkreteszik az életét.
Napóleon miért nem lehet valaki hangosan? Azt miért nem mondogathatja? Miért nem teheti be az egyik kezét a zubbonyába, és miért nem ismételgetheti a buszmegállóban, a postán vagy a hivatalban, hogy Waterloo egy ballépés volt, de most hadsereget gyűjt, és vissza akar térni. És ővele miért nem csinálnak műsort, és miért nem indul gyűjtés az érdekében?
Béla létére kifestheti magát, magas sarkút húzhat a lábára, levagdostathat a testéről dolgokat, s mondhatja, hogy nő? Hol itt az egyenlőség?
Szóval egy eredetileg férfi nyerte a Miss Silver State szépségversenyt Amerikában. De a sportversenyeket is sorra nyerik a férfinak született nők.
Hát... csak annyit mondhatok, szegény nők. Szegény, szerencsétlen nők...”